Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - PALOCSAY ZSIGMOND: Buchenwaldi kirakat

Palocsay Zsigmond

— Gépkezelő?

— Ledöglene minden lova bulldózeremnek, ha hogyha

láttam a filmet.

— Kályhás?

— Fura kemence — szenvedett. Kiégett bele, mindene — undorában.

A máglya se hivatott hamvasztásra.

A test a Földé,

Napé — a meleg.

— Virágáruslány?

— Virágnak eláll itt illata.

Fagy a kék,

a bordót meg színe hagyja.

— Vadőr?

— Dombon lombhulló satnya erdő. Lágert — a vadon sem terem.

— Katona?

— Élesre töltődött MINDENEM!

— Fogorvos?

— Fogyó Hold koronáz; csurgat rám aranyfog-rezet.

Dagadok, sorvadok, nyilallok, lüktetek, e fisztulás-sennyeteg éjszakában.

— Költő?

— Elég lesz ennyi mára.

Istentelen sámán-hámba fognék be dombot, erdőt, s húznám le fentről modernebb pokolba:

hol maga A PŐRE OK jár kapcsolásra. Ember-steril számításra.