Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - KÖVESDI KÁROLY: Versek
Versek Időnként félmúltakkal szeretkezem, miközben sími szeretnék, mint egy becsapott gyermek s nem gyengéd kerubot játszani, jelenlétemet borospohámak arcra borított könyvnek idehazudni Egyszer elmúlik ez is, az ütések detonációja lehalkul láthatatlan toronyóra kísértetmuzsikája homályos, régi városból, amelyben sose jártunk, amit csak kitaláltunk, mint a távoli, izgalmas utazásokat, melyekről mindig lekéstünk s csak álmodtuk, hogy ülünk egy vonaton Egy festő újrasiratása Aki mindig csak tehertétel akit káromkodva cipelnek a haverok akire rendőrt hívnak papucsaid tétován az udvaron csak innen Csoltóról jövök...lakodalomba s befogadott a kocsma Anyánk sírhatott értünk míg a pohárral ciceréltünk pedig csak krónikus kétoldali szeretethiány-gyulladás... Agyon kell verni aki nem tud élni meglékelni és kiherélni
