Irodalmi Szemle, 1994

1994/1 - VARGA IMRE: Nagyböjti krónika

Nagyböjti krónika

hagyományaikból, elborította a magyar konyha választéka. Az önző ember sohasem lakik jól, éhsége csillapíthatatlan. Nincs mértéke. Kihányja a fölösleget inkább, és újra eszik. Ami a tisztulás eszközeként maradt, az a gyónás és az áldozás szentsége.

*

Fáradékony vagyok, a hasi légzés mintha, rendetlenkedne, a mellkasom merev. A rekesz nem nyomul lefelé a hasüregbe (hiába a nagy üres tér), a bordaközi izmokban, a mell középtáján feszülést érzek. Némi szédülés, gyöngeség. Egyensúlyingadozás a hasi szelvény és a mellkasi rész között. Ennek nyilván benső oka is van: lelki egyensúlypróba.

A koplalás sem a gondtalanságban kóricálás: napról napra új feladatokat hoz, oda kell figyelni, ha vállaltam az átváltozás és megtisztulás megpróbáltatásait.

A 400. óra táján.

*

írok arról, hogy a New Age (az Új Kor) prófétái inkább az Önkór a New Ego betegei. Az új ég és az új föld helyett a régit toldják-foldják, megalkuvók, hozzáigazodnak a világ silányságaihoz. Úgy akarnak a szellemiek birtokába jutni, a kozmosz drágaságait egy kupacba söpörni, hogy rögtön beléjük markolnának és elzárnák a ládafiába. Pedig a lemondás, kiürülés, a teremtő erőre hagyatkozás minden szellemi képzés alapja.

Az új szellemiség, ha elkövetkezik, valóban mindenkié lesz, mi is részei, foglalatai leszünk, benne és belőle élünk, hírharang, harsányság, cégérezés és anyagi megváltás, ellenérték nélkül... Isten adta örömeinkkel, szenvedéseinkkel. A mesterek nem pénzért, ellenszolgáltatásért tanítanak, hanem szeretetből, s így nem a pénztárcájuk duzzad, hanem elkopik körülük ház, kényelem, társadalmi védettség. Nem önmaguk jólétét alakítják.

Mi közöm az Új Korhoz, amíg csak gondolataim vannak róla, amíg másokat megítélek?

Szaporodó gondolatok, az eltávolodás, hátrálás, felülemelkedés, holott inkább megmerítkezésre vágyom, képfürdőzésre, a ritmus partjaira — kuporogni a fehér sziklán! —, a zöld fák közé, ahol a meder kavicsain kristálytisztán csobog az idő. Verset ott találni. Nyugalmat, örömet, békességet is.

március 23.

Tegnap és ma is belebuktam a légzésgyakorlatokba, mantrázásba. A szokásos mennyiség megterhelő, ingerel, kifáraszt.

Pedig tapasztalatom szerint a koplalás meg a belső fogékonyság, kiegyensúlyozottság, megbékélés, könnyűség együtt jár. Most háborgok. Az oka nyilvánvalóan bennem van. Foylton meglepetést hoznak a napok, ma könnyebségbe fordul a tegnapi válság. Elsodródtak a hajóroncsok meg az olajfoltok, felszabadult az öböl, tiszta a vize.

Járom a purgatórium köreit.