Irodalmi Szemle, 1994
1994/6 - PERÚJÍTÁS - GULÁCSY LAJOS: A virágünnep vége, Na’ Conxypanból
Novellák Az eszemadta kicsi hercegecske tétovázott. Micsoda dolgot eszeljen ki, miféle csalafintasággal kaparintsa meg magának a parányi ezüstkiflit, a holdkisasszonykát. Pedig az most is incselkedett vele. Juhhy, Juhhy, ol hik muff! Végre elkészült Piripiri herceg toilettjével, s Bolboll néne cukrászdájában a kék gyerekekkel, a vakolat-gyerekekkel dominózott. Gyülekeztek a víg városka még ví- gabb polgárai. Na’Conxypan leányai, szőke csodák, mind eljöttek ma este a cukrászdába. Ecsettel festegették hosszú szemöldeiket, és toll-legyezőjükkel mohó sietséggel legyezték magukat. Nagyon, de borzasztóan szépek Na’Conxypan leányai, különösen, ha eljön az este. Nappal összezsugorodnak és úgy szunyókálnak papirosházacskáik sötét zugában. Esti virágok. Hej te bolondos Na’Conxypan. Hercegünket megtébolyítod. Elcsavarják ezek a szőke gyerekek még azt a parányi eszecskéjét is. Holdkifli kisasszony krinolinját magára ölti, lassan illeg-billeg a felhők között kedves kicsi urgun-burgun táncot. A reteknadrágos alabárdosok pedig felhőfodrokon fölmennek az ő kastélya elé, és ott várnak, alabárdjaikat térdükre támasztják, és várnak. Piripiri herceg jön háztűznéz- ni. Bolboll anyó cukrászdájában még mindig dominózik a mi Piripiri hercegünk. A kék vakolat-gyerekek pedig udvarolnak a szalmasárga szépeknek. Telnek az órák, telnek a percek. Piripiri tömi a szájába a sok édességet. Majszol- gatja szép csendesen . Kívül minden kék színt vesz fel, szürkület van. Na’Conxypani hajnal. Smaragd csíkok futnak az ég alján, a tornyok arannyal kivert fedelei borzasztó szépen csillognak, mintha kicsípték volna magukat a nevezetes napra. Piripiri herceg megy háztűznézni. A tulipiros házfedelek ugyancsak hivalkodnak az eperszedő tér kellős közepén. Pedig hiszen szerény polgári házak. Pékek, tímárok, szűcsök, kötélverők laknak benne. Piripiri herceg ott szunnyad a bársonykereveten, elnyúlva a Bolboll néne víg cukrászdájában. Egyszerre felriad, s szemecskéjét törölgeti. Ejnye teremtette, már dél van. Öregapám, ne süssön olyan nagyon. Nagyapó leereszti a borzasztó nagy függönyt az égre,és Piripiri tovább szunnyad. A reteknadrágos alabárdosok fehér, hosszú sörényű paripáikon lehorgasztott fejjel cammognak vissza a paprikapiros torony irányában. Csak Papik tizedes hiányzik. Hercegünket, Piripirit jelenti be a Holdkifli kisasszony kastélyában, hogy: — Jön háztűznézni. (.Nagyváradi Napló, 1911. máj. 21. A virágünnep vége, Szépirodalmi, 1989, 102—103. o.)
