Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - ZS. NAGY LAJOS: Kutyaélet (vers)

Kutyaélet

Beszélhetett ennek,

esedezhetett,

imádkozhatott,

énekelhetett ennek a túlnyúzott tüneménynek... Egyre csak csókolózni akart, akár egy perverz apáca.

Aztán

"az évek jöttek-mentek" (Juhász Gyula jegyében), s ők kelten megszokták egymást, akár a csillagok, akár a fű a kaszálást, kocsma a nótát, pásztor az égzengést.

A költő kerülgette a vérző házőrzőt, a vérző őreb

kerülgette a vérző lelkületű költőt.

A költő olykor-olykor felolvasta az ebnek legújabb költeményeit (eposzait, aforizmáit, drámáit, szerelmi ömlengéseit), a túlontúl lehámozott alakzat vigasztaló, biztató, lelkesítő hangon üvöltött a holdra; de a prózát ki nem állhatta, a novellákat megugatta, a filozófiai értekezéseket levizelte.

S így élt együtt a költő s a nyúzott kutya — amíg csak meg nem haltak...