Irodalmi Szemle, 1994

1994/6 - LUDVÍK VACULÍK: Hogyan kell fiút csinálni

Hogyan kell fiút csinálni

három méter magas, s összképét leginkább a háromszínű hengerminta rontja. A tér nyugodt, a szállodával szemben néhány autó áll, köztük az én ACY 22-05 rendszámú Škoda 120 L kocsim. Éppen fél nyolc van.

Már elmúlt kilenc, olvasni fogok. Eddig azt a gyalázkodó mondókát írtam, meglehetősen hosszúra sikerült. Közben eszembe jutott: nem tudom, hol fürdött meg aztán Xenka, ha annál a férfinál még zuhany sem volt. Csak otthon. A fene egye meg, hogy én éppen akkor nem jöttem haza! Észre kellett volna venenm, éreznem kellett volna!

A toronyóra az imént fél nyolcat ütött. Reggel volt, az ablakrepedésen hideg áramlott be, szénfüstöt is éreztem, amikor valahol befűtöttek. Iskolába igyekvő gyerekek hangja hallatszott be. Kitekintettem a térre, ködös volt, három magányos asztal állt ott, rajtuk ládákban alma, s a fehér cédulák a fajta nevével és árával — mindez szinte világított a szürke aszfalt kockáiból. Megpróbáltam végreghajtani húsz guggoló rugózást. A tizennyolcadiknál valaki bekopogott, tévedés volt: egy üzem itt elszállásolt alkalmazottai gyülekeztek. Az oroszok hátrálnak, Napóleon előretör. Dolohov tegnap este megnyert egy fogadást: a harmadik emeleti ablakban ülve egyszerre megivott egy üveg rumot, és életben maradt. — Ami neki othon ízlett / itt hirtelen más ízű lett.

Tulajdonképpen az a feladatom, hogy valósághűen vezessem a történet fonalát egészen Xenka kételyeinek feltámadásáig és a fiúhoz fűződő viszonyának befejezéséig. Gyorshajtással vettem be néhány kanyart, szinte bedugult a fülem, és hirtelen megértettem, hogy ha Xenka elment volna külföldre egyedül, mivel nekem nem volt és nincs is útlevelem, akkor lefekszik minden férfival, aki megtetszik neki. És beveti azokat a tablettákat is, melyeket velem már nem akart szedni. Mielőtt az ő útlevelét is bevonták, Bécsbe készült a nővéréhez. Azon gondolkodtam, mit mondok majd neki indulás előtt, s arra a döntésre jutottam, legjobb, ha azt kívánom neki, amihez maga is kedvet érez. Úgyis megszerzi, amit megkíván, az én kegyes engedélyem nélkül is. Hiszen - miért is ne tenné meg, ha ezt így tartja normálisnak? Hogyha ez hozzátartozik az utazás gyönyöréhez, a széles látókörhöz és a megismeréshez? A szabad út velejárójának kell ezt tekintenie, a nemisége és a lelke természetes jogának.

Tudom, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy el kellene hagynom. Ha szíve alatt nem hordja az áhított magzatot.

A. SZABÓ LÁSZLÓ fordítása