Irodalmi Szemle, 1994
1994/5 - TEMESI FERENC: A zsidó Isten Debrecenben
A zsidó Isten Debrecenben Már szürkült, amikor Köb így szólt: Te, nem nézzük meg a zsinagógát? Hogy mért nem a Nagytemplomot mondta, nem értem. De, mondtam beletörődőn. És mentünk. A zsinagóga sötét volt, és üres, ahogy a poros ablakon át látni lehetett, évek óta nem jártak benne. Én meg voltam elégedve az eredménnyel, mert végül is megtaláltuk a zsidó Isten házát, de Köb nem adta föl ilyen könnyen. Nézzünk körül, mondta a sötétben. Hátha van itt a közelben egy imaház. Mit ad Isten: volt. A kapu fölött egy lámpa égett. Menjünk be, ha már eljöttünk idáig, mondta a barátom. Nem ellenkeztem: volt nálam egy farmersapka. Köb fején kalap: — mint egy ré- ges-régi vigécé. Épp hogy ki van a minjan, mondta odabenn. Aha, dünnyögtem, mert addigra már én is tudtam annyit a zsidó hitéletről, hogy tíz férfi jelenléte nélkül nincs istentisztelet. Épp véget ért a szertartás. Salom, köszöntünk. A hívek érdeklődve szemléltek bennünket: nem akármilyen kettős lehettünk. A rabbi egy pelyhedző állú fiatalember volt, afféle ejtőernyős rabbi, akit oda küldenek ki, ahol épp csak létezik a hitközség. Beszédbe elegyedtünk; a fiúról kiderült, hogy szegedi, akárcsak én. Miközben beszélgettünk, látom ám, hogy Köb nagyban susmusol a hívőkkel. Sűrűn pillogtak felém, bizsergett a sapka a fejemen. Végre odajött egy erős szemüveget viselő idősebb úr. Ugye, maga keresztény, fiatalember? Nem akartam bonyodalmat, nem hoztam szóba, hogy buddhista meg taoista is volnék, ezért igent mondtam. Mondja, ráér? Rá. Csak bökné már ki, mit akar. Szóval arról van szó, hogy van itt egy hitsorsosunk Amerikából, és kellene nekünk egy sabesz goj. Hogy micsoda? Egy nem izraelita vallású egyén, aki eloltaná utánunk a villanyokat, bezárná az imaházat... Meg szeretnénk ünnepelni, hogy hazajött egy társunk. Segélykérőén Köbre pillantottam, de csak nézett a vizeskék szemével. Hát persze, hebegtem. Köb megszánt Egy zsidó nem nyúlhat a villanyhoz szombaton. Hallgattam. Hát, mondtam végül az öregnek, nem lehet valami könnyű zsidónak lenni. Nekem mondja, fiatalember?!, felelt az öreg mély szomorúsággal a szemében.
