Irodalmi Szemle, 1994
1994/1 - CSAPLÁR VILMOS: Kerék nélküli utazás
Kerék nélküli utazás tem a lábammal, hogy ráesett a házbeli altestre, ami végig kitartóan és figyelmeztetően fénylett, figyelmeztetett bennünket, mint egy lekonyult kötélvég. Fölsültünk, nem bizonyultunk jó doktoroknak, a vizsgálat rugdosás miatt félbeszakadt. Az ilyen vizsgálatok persze sohase végződnek teljes kudarccal, mivel sohase végződnek semmivel. Ami egyszer megtörtént, az mindig történik bennem, csak nem mindig gézázva, tehát ha éppen nem hajolok közel a házbeli altesthez, akkor is közel hajolok. Ha éppen nem látom, az csak azért lehet, mert nincs elég szemem, habár nagyon is sok szemem van, a gézázva élés ezer szemű, százezer szemű, éjjel is és nappal is. Egy fénylő, szagló házbeli altest minden mögül kibújik, mint a telihold a vágtató felhők mögül, szinte mintha az altest vágtatna, gézázás közben nem is tudni, mi vágtat, mi van egy helyben. Az áthatóan fénylő házbeli altest előtt minden elvágtat, ami elvágtat, érzések, jelenetek, vágyak felhői beburkolják, egyúttal meg is világítódnak, csak legyen aki lássa, amit lát. Látni éppenséggel még lehet, de mit? Hát ilyen ez az első, zárójelben, szögletes zárójelben, idézőjelben, örökös függőmódban, egy nem rendeltetésszerűen használt kötélvéggel, egy nem használt kötélvéggel, viszonyíthatatlanul. Nem hagyja magát elmesélni. Átégeti a gézázás kis örömeit. AFRIKAI LÁNY
