Irodalmi Szemle, 1994
1994/5 - MONOSZLÓY DEZSŐ: Trisztán és Izolda
Trisztán és Izolda TRISZTÁN: Juanitának hívták az első feleségemet. Csodálatos nőstény volt. Úgy csak déli nők tudnak szeretni. Egy porosz nő, mint maga, és az a nyálas Herbert. Igazán nem irigylem azokat az éjszakákat. IZOLDA: Hát akkor koccintsunk annak a csodálatos Juanitának az emlékére. TRISZTÁN: Juanitát vigye el az ördög, de nem bánom, most én is megkívántam egy pohár whiskyt. Hemingwaynek igaza van, hogy annyit vedelteti a figuráit, legalább az ember leszokik a gondolkodásról. IZOLDA: Trisztán? TRISZTÁN: Öreg emberek egyébként sem gondolkodnak sokat, ami meg néhanapján eszükbe téved, arra lusták odafigyelni. IZOLDA: Én még várok valamit a jövőtől. Örülök annak, ha arra gondolok, holnap felkelek, sütni fog a nap... TRISZTÁN: Szamárság. Egy öregasszony ne gondoljon arra, hogy süt a nap, arra gondoljon, hogy tél van, és hideg. Nekünk kettőnknek igazán nincs szükségünk jövőre, van elég emlék, amiről elgondondolkozhatunk. IZOLDA: Elmesélné, hogyan ölte meg a sárkányt. TRISZTÁN: Semmiféle sárkányt nem öltem meg. IZOLDA: A fiatal Trisztán sem? TRISZTÁN: Az sem, legfeljebb dicsekedett vele. IZOLDA: Ha az ember megöregszik, úgysincs szüksége hősökre. TRISZTÁN: Pénzre van szüksége...de nekem az sincs. Koplaltatni azért nem fogom. IZOLDA: Ez volt az első biztató mondat, amelyet magától hallottam. TRISZTÁN: Ha kihajózunk, hónapokig embert se látunk, legfeljebb cápákat meg delfineket. IZOLDA És ha tengeri betegséget kapok? TRISZTÁN: Akkor hányni fog. IZOLDA: Csakhogy visszatalált az eredeti modorához. Már attól tartottam, váratlanul megszelídült. Nyugodtan át kell gondolnom mindent, mielőtt döntök. Méghozzá maga nélkül, mert ha itt ül velem szemben és go- rombáskodik... TRISZTÁN: Akkor előbb-utóbb még elcsábítom. IZOLDA: Maga nem is akar elcsábítani. Maga inkább alkalmas túszt keres, odaköt majd az árbochoz sirályeledelnek. TRISZTÁN: Itt az utca túloldalán van egy kis vendéglő, onnan a maga ablakára látni. Ha mellettem döntött, kitűzi a fehér zászlót. Zászló helyett kombiné is megteszi. IZOLDA: Már el akar menni? TRISZTÁN: Megyek, hogy mindent átgondolhasson, hogy ne zavarja a jelenlétem. IZOLDA: Maradjon még, az a döntés talán mégsem olyan sürgős, ha eddig tudott várni vele... TRISZTÁN: Amikor a szülők meghalnak, abban van még valami gyász. IZOLDA: Én magát is meggyászoltam.
