Irodalmi Szemle, 1994
1994/5 - ORAVEC ARANKA: Versek
Versek Szabad szó A felismert szükségszerű hordozza fényéhen az erőt, amiből a szó öltözködik, szabadságát simogatja átváltozásaiban. Még szép a munka, ahol tartozékai figyelmeztetnek elkötelezettségére. Az a cselekvés terhes (a szó súlyát az vállalja fel), amely értünk fogant a szabadság vetéseiben... Visszük csemetéink sikerét, megmérettetve a valóság színei előtt. Nem hazudtolhatjuk meg hasonlataink alakulását. Minden tércsend az idő zaját féli, hogy megmaradjon hitelesnek változásaiban. Nem szabad tévedni, ha már f elfigyeltünk sietségére a véletlennek, amivel bemutatkozik. Soha ne lehessen elutasítani érintéseinket, mert az emberség melegét őrzik ők önkéntelen. Elhagyott a ritmus, nincsenek sikerei... Én már elengedem a kitartót, hogy késedelmes ne legyen, s próbálok újra megelégedni, szabad szó nyomát feledni, életet menteni. (1993. november)
