Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - GRENDEL LAJOS, POKSTALLER LÍVIA, MÉSZÁROS ANDRÁS: Az Irodalmi Szemle prémiumai 1993-ban
Az Irodalmi Szemle prémiumai 1993-ban munkát az egyetemes magyar irodalom és a világirodalom kontextusába. GRENDEL LAJOS LANSTYÁK ISTVÁN Alom és valóság között című tanulmánya (amely szerves folytatása az ISz 1993/3-4. számában megjelent Nyelv- művelésünk vétségei és kétségei c. dolgozatnak), több szempontból is komoly és figyelemre méltó munka. A legszembetűnőbb pozitívuma maga a problémamegfogalmazás. A tematizálás mindig meghatározza az elemzés és a kifejtés módját is. Nos, Lanstyák tematizálása — megítélésem szerint — meghaladja a magyar nyelvművelést többé-kevésbé meghatározó holista gyakorlatot. Vagyis nem az eszmei általánosságot kifejező normák alapján, hanem a konkrét létjellemzők nyomán próbál beszélni a magyar nyelv „regionális változatairól” — esetünkben a szlovákiai magyar nyelvről és a nyelvművelés kiindulópontjairól. Jómagam nyelvész nem lévén, csak a tanulmány gondolatiságát tudom megítélni. Ebben a vonatkozásban pedig Lanstyák írása a ritka kivételek közé tartozik: ez már ez már elmélkedés az adott téma felett. Nem egy nyelvi vétséget pécéz ki, hanem felteszi a kérdést: mi a nyelvi vétség? Vagy más szóval: vétség-e a vétség? Fehér holló a nyelvművelő írások között. Formai szempontból pedig megjegyzendő, hogy a tanulmány a te- matizáláshoz illően higgadt hangvételű: nem magyarázó és kioktató, hanem világos okfejtés. A felvetés olyan végiggondolása, amely gazdag magyar és külföldi szakirodalomra támaszkodik. Szegényes tudományos irodalmunkat tekintbe véve ezt külön ki kell emelni. MÉSZÁROS ANDRAS
