Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - GRENDEL LAJOS, POKSTALLER LÍVIA, MÉSZÁROS ANDRÁS: Az Irodalmi Szemle prémiumai 1993-ban
Az Irodalmi Szemle prémiumai 1993-ban szerző stílusa itt összehasonlíthatatlanul gazdagabb és összetettebb, mint amilyennek a korábbi írásaiból megismertük. Győrynek két könyve jelent meg eddig, s mind a kettő megalapozott várakozásokat ébresztett a folytatást illetően. A Minden kés álma véres a Csak egy partit követően a második olyan novellája, amely beteljesíteni látszik a várakozásainkat. GRENDEL LAJOS Azt hiszem, nem vagyok egyedül a felfedezésemmel, Minden kés álma véres c. novellájával sokunknak okozott meglepetést GYŐRY ATTILA. Ki hitte volna, hogy az unalomig ismételt skinhead- és punk-sztorik után most egy békebeli „zsíros” magyar novellával áll elő kicsinyke irodalmunk fenegyereke. A Minden kés álma véres című műben olyan oldaláról mutatkozott be, melyet eddig még nem ismert a nagyközönség: kiderült, hogy erősen filozofikus alkat, hogy érzéke van a transzcendenciához, hogy ért a lassú és alapos jellemfestéshez, hogy nem riad vissza az aprólékosságba merülő leírásoktól sem. Nem lehetne jellemezni másképp ezt a novellát, mint gasztronómiai kifejezésekkel: krúdys ízek móriczi tragikummal és naturalizmussal fűszerezve. Ez a jól megszerkesztett falusi történet egy disznótor alapos leírása. Az olvasó kiélvezheti annak minden ízét és zamatát, elmerülve az ölés mitikus gyönyörében. Győry Attila azért természetesen nem tudja teljesen elfedni „kilétét”, újszerű szókapcsolatai, meglepő fordulatai, a legkülönbözőbb helyeken megjelenő argó-kifejezések jelzik, hogy milyen közegben érzi ő otthon magát. Ez egészen addig elfogadható, ameddig felfedezhető hátterében a posztmodern eklektikára való törekvés. Amikor azonban az eklektikaszándéka képzavart, stíluskáoszt eredményez mikor nem éri el igazi célját (a múlt és a jelen szóhasználatának szerves összekapcsolását), akkor bizony írói műhibának tekintendő, mely Győry Attila túlságos írói ösztönösségét igazolja. Ez az elbeszélés mindenesetre egy olyan utat jelez prózairodalmunkban, mely mindenképpen az új értékteremtés irányába mutat, s ha Győry Attila képes rá, hogy egy ilyen váltást véghezvigyen a saját írásművészetében, úgy mindannyian csak gazdagodni fogunk általa. POKSTALLER LÍVIA GYŐRY ATTILA minden elbeszélésére jellemző, hogy „olvasható”. Az olvashatóságon azt értem, hogy a szerző tud fabulát teremteni,
