Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VÁJLOK SÁNDOR: Božena Némcová Magyarországon
Božena Némcová Magyarországon A nép alacsony házakban lakik. A szobák földesek, az ablakok alig nagyobbak az emberi tenyérnél. Egész éven át nem nyitják ki, az embert erős áporodott szag csapja meg, ha ilyen lakásba belép. A bútorzat egyszerű; nagy kemence, két-három ágy, asztal, pad és egy-két szék van benne. Jellegzetes bútordarab az almáriom, a- melyen a protestánsoknál a biblia fekszik. A katolikusoknál a falat szentképek díszítik. A kicsi szobában szűkén fér meg az ember és a levegő. Helyre azonban nincs is nagy szükség, mert keveset tartózkodnak benne. A férfiak a pajtában vagy a padláson alusznak, nem kell nekik se ágy, se dunyha, a suba és a széna megteszi. A felduzzadt vánkosok és dunyhák szobadíszek, használatba nemigen kerülnek. A ruházat egyszerű, de meglátszik rajta a nép pompakedvelése. A nők a feketés színeket szeretik, és régi módi szerint járnak. Hajukat két fonatba fonják, és pántlikát kötnek bele. A férfiak ruházata még egyszerűbb; télen gyapjúnadrág, övig érő ing, kabát, suba és széles karimájú kalap. Nyáron lobogós gatya. Jellemző ruhadarabjuk a tarisznya; elemózsiát hordanak benne, kenyeret, szalonnát, hagymát és jó Ipoly menti borral telített csutorát. A bort szívesen megissza a palóc. Sokszor többet is tölt magába, mint kellene. A sok ital elveszi az eszét, dühöng és verekedésbe kezd. Mulatságaik ritkán múlnak el vérontás nélkül; leány vagy más bosszú miatt késelik egymást. Božena Némcová kilencven évvel ezelőtt pallérozatlannak és kissé esetlennek látta a magyar népet. Olyannak, akit tudatlansága és kulturálatlansága végzetesen köt primitív életformájához, és nem törekszik arra, hogy belőle kiszabaduljon. Nagyobb gondjai nincsenek, mert gazdasági helyzete kielégítő, „kenyere jó volt és fehér, mint általában Magyarországon a parasztoknál szokott lenni, a szegény vidékek kivételével ”. 2. A műveltek A magyar vezető réteg tulajdonságai közül Božena Némcová, a közösséget vette észre legelőbb. A köz dolgaival nem törődik, és nem gondol a haladással. Nemtörődömsége miatt sok nemzeti kincs vész el, a nemzeti vagyonállomány süllyed és a nemzetségi vagyon pusztul. Az országban például sok a gyógyfürdő, de mindegyik csak tengődik. Nem gondozzák, nem látogatják és nem fejlesztik. Karlsbad hírét egyik sem éri föl. Még a legismertebb közülük az óbudai, ahol „élő tűzként forr a víz”. Ez a közönbösség nemcsak a gazdasági és a természeti értékekkel szemben nyilvánul meg, hanem a nemzeti múlttal szemben is. A drégelyi várról például egyetlen útitársa sem tudott többet mondani, mint amit ő is látott. A művelt csak Szent Istvánról, Béláról, Mátyás királyról és a török pusztításról tud beszélni. Ha a bor megoldja a nyelvét, hevesen szónokol Napóleonról és az országos tisztújításokról. „Kevés ember törődik itt a múlttal, arra pedig senki sem gondol, hogy szükséges lenne meríteni belőle a jövőre és építeni rá. Csak a jelenben élnek, a múlt elmúlt, a jövőben is lesz valahogy, ha az Isten is úgy akarja, gondolják, és ezért csakis saját magukkal törődnek. Aki a nyugalmukból kirántaná vagy abban zavarná őket, az ellenségüknek tartanák De aki mulatozni akar velük, és mindent rájuk hagy, annak jó dolga van náluk.
