Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VÁJLOK SÁNDOR: Božena Némcová Magyarországon
VÁJLOK SÁNDOR Božena Némcová Magyarországon* Nem ritka eset, hogy a nemzet fajiságát, népi tulajdonságait vagy nemzeti vonásait a kívülállók, az idegen írók és kutatók hamarabb fedezik föl, mint az illető nemzet tagjai. A tőlük különböző nemzet politikai, társadalmi és művelődési viszonyait, állapotát tárgyilagosabban és igazabban írják le, mert nem tompítja el látásukat a megszokottság, és nem homályosítja el írástudói kötelességüket a társadalom előítélete vagy a mindig méltánylandó magasabb nemzeti érdek. Ezért eredményeiket, anyagukat minden esetben nagy haszonnal értékesíthetik a nemzeti tudományok, különösen akkor, ha szerzőiknek a tiszta kutatási kíváncsiság és a jó szándék adott ösztönzést. Božena Némcová magyar vonatkozású munkái, tanulmányai is ebből a szempontból érdemelnek elsősorban figyelmet. Abban az időben írt, amikor kevés magyar író mert írni és arról írt, amit kevés magyar tudott tárgyilagosan, a jóságos színben úszó előítéletek nélkül látni. Éppen azért megfigyeléseinek és jegyzeteinek folklorisztikánk és társadalomtudományunk számára kútfői értéke van. Sokat utazott a magyar földön, Pozsonytól Pesten át Balassagyarmatig háromszor is megtette a hosszadalmas utat, bebarangolta a Nagy-Alföld félkaréját és az Ipoly mentén lakó palócságot. Kiművelt szociális és néprajzi szemlélettel nézett körül mindenütt és mérte meg bőségesen születő tapasztalatait. Érdeklődése három téma körére terjedt ki; ezek: 1. a népi jelleg, 2. a magyar értelmiség, 3. a magyar táj. 1. Megfigyelései a népi jellegről A népen Božena Némcová azokat érti, akik a föld megmunkálásából élnek, vagyis a jobbágyságot, a zselléreket és a cselédséget. Nem mindig dicsérő megjegyzései ezekre vonatkoznak. N émcová ugyanis eltér azoktól a cseh íróktól (Neruda, Pro cházka), akik nálunk csak romantikát, rendkívüliséget kisugárzó népet és állapotot láttak, ami puszta létében is költészet, elragadó és fénylő képlete a magyarságnak. * Božena Némcová (1820—1862) cseh írónő férjével, aki osztrák finánc volt, került Magyarországra. Kisebb megszakításokkal négy évet töltött itt. Ezalatt két útirajzhoz (Z Uher — Magyar- országról, Vzpomínkyzcesty po Uhnch - Magyarországi útiemlékeim) és egy városmonográfiához (Balassagyarmat) gyűjtött anyagot. — A fenti dolgozat írója, Vájlok Sándor a két háború között Szlovákiában megjelenő Magyar Minerva gyakori szerzője volt. Ez az írása a folyóirat 1938/5. számában jelent meg.
