Irodalmi Szemle, 1994

1994/1 - TÓTH LÁSZLÓ: Versek

Versek

Önarckép negyvenévesen

A szememnél kezdődik a kozmosz, de befelé növekszik, tágid.

Bolygók keringnek koponyámban, fénylő lángcsóva csap ki a számból. Holt kövek, izzó napok hevernek bennem egymás hegyén és hátán. Velem kárhozik el az Isten, és velem üdvözül itt a sátán.

Budapest, 1989.

Szárnyával apám

nem halt meg apám nem csak madárrá változott itt röpköd azóta koponyám ege alatt kinéz a szememen kirikkant haj a számon szárnyával a végtelen időt méri bennem