Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VARGA IMRE: Gyakorlófüzet
Gyakorlófüzet A legtárgyilagosabb véleményben is benne van az én tudatosságom, lelki minőségeim színárnalatai, vonzalmaim, ellenszenveim. Ha bármit elgondolok vagy megfogalmazok abból, ami körülvesz — a személytelen lelki történésekből — önmagamat is belefogalmazom. Ha megnevezzük, a külső összekapcsolódik a bensőkkel. Hol az az én, aki függésbe kerül? KI ez az én? * * * Tudatosítsd, amit nézel. Látod, elevenedik. * * * Ott vagya körülményeidben is, érzed magadból. Elmúlik félelmed, rettegésed, hiszen nem veszhetsz el. A világ megőriz. Egymásban vagytok. * * * A fiygelem szabaddá tesz, eleven kapcsolatot teremtve a végtelennel. * * * 1991. május 16. „Magyarország majdnem szabad ". Szalagcím egy napilap címoldalán. Rápillantok az árusra: szájában cigaretta füstöl, szemében látom a módszeres levegőmegvonás és önmérgezés okozta depressziót; hallom elkínzott hangját, ahogy áruját kínálja. A szenvedély egyik rabszolgája a majdnem szabad országban. Mennyi ez a majdnem? * * * Tanulmányozom magam, figyelem az ingerültséget, amely elő-előtör a tolakvó, tarkómra szuszogó, sarkamra lépő emberek közt. Nézem a fényt, az ingerültséget. S lám a fellobbanó indulatot mindjárt ésszerűsítem is. Pedig voltam már — néhányszor — nagyobb türelemmel, örömmel ugyanebben. * * * Felelősség a nézés, mások hallgatása. Csak nézel, elfogadsz, gondolkodol: közben benépesíted a világot. * * * Nem elég elemző ésszel megértenünk valamit. Igen, a teljes bensőkkel azonosuljunk vele! Legyünk a megértés. Értse a gyomrunk, szívünk, torkunk, májunk, mielőtt gondolatban értelmezni kezdenénk a dolgokat. * * * Emlékeimben a töredezettség: magamnak, időmnek kiszolgáltatva keringek elhagyott, befalazott múltamban (ott vagyok, ahol már nem). A rácsos ablakból épp
