Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - VARGA IMRE: Gyakorlófüzet
Gyakorlófüzet Gyakorlás. A gyakni a régi magyar nyelvben szúr, bök, tol jelentéssel élt, s jelentette a közösülést, egyesülést is. Egyesülök az ízzel, ha tudatosan, bensőségesen étkezem, az illattal, ha időzöm benne, a zenével, ha átadom magam a hangoknak, ha ritmus, melódia leszek, a tapintással, ha elönt az érzet: érdesség, bársonyosság, hidegség, keménység; beléveszek a látványba, ha megélem a színeket, formákat, és megtapasztalhatom a gondaolataimat — energiaként. Gyakorlássá válik az élet minden pillanata, ha tudatos vagyok tevékenységemben. A teremtés szakadatlan gyönyörévé. * * * Ahány tanítványa van a mesternek, annyiféle lesz ő is. A nagyság megsokszorozódhat. Minél mélyebbre hatol bennünk a szó, annál magasabbra emel. * * * A zene (belülről) kitölt és (kívülről) magába foglal. Ami a kettő közötti határ, az vagyok én. * * * Micsoda mohóság! Fölélni a jövőt s közben nem lenni jelen. * * * Birtokolni, megszerezni szeretnél valamit. Zsugorodni kezd a lélek. Add fel az akaratod, vagy válj azzá, amivé lenni akarsz. * * * A ritmusban élni. Míg mélyére érsz, változásaival eláraszt, ami örök. * * * Tölcsérszerűen szétsodródik benned a tűz, szélesülő, táguló körökben lobog, narancssárgán, az ég felé kinyílva. * * * Nem tölt be ez a kapcsolat, visszaránt, visszarángat a keserű múltba. Nem hiszel benne. Jövőtlen, ahogy szeretkezel. * * * Kívülről ez a viszony örökös. Tétovaság. Minden részletére rálátni elemző ésszel, csak az egész marad figyelmen kívül: két magányos ember kétségbeesett önvédelme, akár a másik simogatásával, becézésével is.
