Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - SZÁSZI ZOLTÁN: Versek
Óvatosan aztán hirtelen vége lett a nagy korszakoknak ajtónyikorgásra ébredtem kifakult égbe kukucskáltam be kiderült: a megváltás lehetősége csupán mézesmadzag az orrom előtt elmúltak a 60-as a 70-es a 80-as évek te jóisten mégis élek és elmúlnak a 90-es évek is szépen s nem változik semmi talán csak kézírásom válik olvashatóbbá megszűnnek a szenvedélyes éjszakák eltűnnek a másnapos hajnalok totyogó őszinteséggel fogok szerelmet vallani balek leszek mint mindig vagy kísérgetem iskolába a lányom avantgárd tagsági igazolványom kimossa az automata mosógép egyre haloványabb leszek magam is finom kis allűrökkel fűszerezett középkorú úriember ugyanabban a galambszürke öltönyben végigunatkozom majd az esküvőket keresztelőket és temetéseket méltóságteljesen ám gyom orr cm egye megiszom a disznótorok szertartásos szilvapálinkáit eljárok tán moziba színházba néha még majd megfordulok egy-egy jó alakú nyári csirke után hogy legyintve s bölcsen mondjam kamaszkorból kibukkanó alkalmi ismerőseimnek tiétek a terep fiúk SZÁSZI ZOLTÁN
