Irodalmi Szemle, 1994
1994/3 - KRÓNIKA
Január 21-én, a Magyar Kultúra Napja alkalmából, a Szlovák Rádió 5-ös stúdiójában került megrendezésre az Ötágú síp című irodalmi délután. A nyilvános rádiófelvétel résztvevői — Duba Gyula, Tőzsér Árpád, Turczel Lajos, Zalabai Zsigmond, Dobos László, Koncsol László (Szlovákia), Gsoóri Sándor, Czine Mihály, Tornai József (Magyarország), Balia D. Károly, Dal- may Árpád, Füzessi Magda, Váry Fábián László (Ukrajna), Kónya Sándor, Szőcs Géza (Románia), Csorba Béla, Dudás Károly, Tari István (Szerbia), Csörgits József (Horvátország) és Bencze Lajos, valamint Gönc László (Szlovénia) Közép-Európáról, szülőföldjükről, a magyar nyelvű kultúra helyzetéről (túléléséről) olvasták fel írásaikat. Ezenkívül pozsonyi, budapesti és komáromi színművészeink előadásában irodalmi művek hangzottak el. Koncsol László a bevezetőjében a szlovákiai magyarság történelmével és jelenlegi állapotával foglalkozott. Az alábbiakban a Népszabadságban közben már megjelent beszéd terjedelmi okokból kihagyott részletét közöljük: Nagy reménységek és megcsalatások idejét éljük e fordulat utáni években, s kétségeink gyors föloldását senkitől sem várhatjuk... „...olyanokat éltünk meg, amire / ma sincs ige ” — írta 92 éve született Illyésünk a Bartókban, 1955-ben, s tételét így fejlesztette tovább: „Picasso kétorrú hajadonai, / hatlábú ménjei / tudták volna csak eljajongani, / vágtatva kinyeríteni, 1 amit mi elviseltünk, emberek, / nem érthet, aki nem érte meg, / amire ma sincs szó s tán az nem is lehet, / csak zene, zene, zene... ” S most itt gubbasztunk, téblábolunk vagy futkosunk zavartan fel és alá, s tördeljük a kezünket, mert a fél Eurázsiát gúzsba kötő diktatúra bukásával nem az öröm, hanem a növekvő félelem üli meg a lelkeket: a látszat-nemzetköziség diktátumait nem a demokrácia, hanem az országoknak nevet adó, domináns nemzetek diktatúrája, a Nagy Testvér nyomására kialakított nemzetközi és etnikai látszatrendet nem az őszinte demokratikus jogrend teljessége, hanem megannyi bunkós, géppisztolyos meg miniszteri jogfosztogatás váltotta föl. (bi) Értelmiség kontra értelmiség. A szlovák értelmiség egy csoportja nyílt levélben fordult „Európa értelmiségéhez” (ez volt a levél címe!). A magyarságot Éurópa destabilizációs elemeként meg- bélyegző írást a szlovák írók hetilapja, a Literárny týždenník közölte 1994. január 14-én. S mintha csak erre a gyűlölködő pamfletre akartak volna válaszolni: 1994. február 2-án Pozsonyban a Szlovák Értelmiségi Fórum nevű csoportosulás és a budapesti Magyar Demokratikus Charta közös tanácskozást szervezett, s a szlovák—magyar békés együttélés mellett hitet tevő nyilatkozatot adott ki. A tanácskozás előadói Konrád György, Fény Tibor, Farkas- házy Tivadar, Rudolf Chmel, Štefan Márkus, Martin Šimečka, Grendel Lajos, A. Nagy László voltak. (d) krónika
