Irodalmi Szemle, 1994

1994/3 - ÁRGUS - SZEBERÉNYI ZOLTÁN: Egy korszak irodalmi öröksége

SZEBERÉNYI ZOLTÁN

Egy korszak irodalmi öröksége

Fonod Zoltán Üzenet című könyvének

margójára

Idestova két évtizede oktatjuk Nyitrán rendszeresen a csehszlovákiai, illetve a szlovákiai magyar irodalom történetét. Nem csupán a magyar szakos tanárjelöltek szakmai ismereteinek bővítését, hanem identitás- és helyzettudatuk, nemzetiségi önismeretük erősítését is reméljük tőle, bár az irodalom megtartó erejét mi sem tartjuk mindenhatónak.

Áz olvasmányok biztosításával, főként az irodalomtörténeti forrásirodalommal azonban kezdettől fogva gondjaink voltak. Különösen a két háború közötti i- rodalomra vonatkozó forrásanyagok beszerzése ütközött nehézségbe. Leginkább Turczel Lajos és Csanda Sándor eredményeire támaszkodhattunk, akik évtizedekkel ezelőtt, szinte a hiányzó intézményrendszert pótolva láttak hozzá a korszak hagyományainak feltárásához, értékelő számbavételéhez. Turczel a tudományos igényű irodalomtörténeti szintézishez elengedhetetlen előmunkálatok elvégzésére, az első Csehszlovák Köztársaság társadalmi és politikai viszonyai által meghatározott kisebbségi körülmények, fejlődési feltételek feltárására és elemző értékelésére vállalkozott (Két kor mezsgyéjén, 1967), Csanda pedig — a korabeli kritika és irodalompublicisztika eredményeire alapozva — feltérképezte, s portrék formájában feldolgozta a korszak legjelentősebb alkotóinak munkásságát (Első nemzedék, 1968). Nem véletlen, hogy a szakmai és a szélesebb közvélemény elsősorban tőlük várta az 1918—1945 közötti időszak irodalmának összegezését, átmenthető értékeinek feltárását, irodalomtörténeti értékelését. Alapműveik mellett évtizedeken át sorjázó résztanulmányaik, fejlődésképeik, összefoglaló vázlataik szinte predesztinálták őket erre a feladatra.

Sokak számára talán váratlanul, de nem előzmények nélkül, mégsem ők, hanem Fonod Zoltán vállalkozott a sürgető, de hosszú éveken át halogatott feladat elvégzésére. Munkája Üzenet. A csehszlovákiai magyar irodalom története 1918—1945 címmel jelent meg 1993- ban, a budapesti Akadémiai Könyvkiadó gondozásában. A szerző illetékességét kötetei bizonyítják. Fónod az elmúlt két évtized folyamán számos tanulmányban vizsgálta a két háború közötti időszak irodalmi-kulturális és történelmi viszonyait (vö.: Vallató idő, 1981; Körvonalak, 1982; Tegnapi önismeret, 1985; Kőtábláink,, 1990), a legátfogóbban talán a Fábry Zoltán életművét feldolgozó monográfiájában (Megmozdult világban, 1988), mivel Fábry élete és munkássága oly szorosan kötődik a korszak kisebbségi magyar irodalmához, hogy feltárása és értékelése csak az egész irodalom fejlődésének átvilágításával és feltérképezésével volt megoldható. E munkálatok közben halmozódtak fel benne azok az ismeretek és tapasztalatok, melyek további források felhasználása mellett lehetővé tették, hogy egyedül vállalkozzék egy kutatócsoport számára is súlyosnak ígérkező feladatra.

Vállalkozása nem is járhatott kockázat és buktatók nélkül, hiszen már a munka méreteiből adódóan számolnia kellett az adatfeltárás és adatellenőrzés várható nehézségeivel, az aránytévesztés, az értékrend elrajzolásának veszélyeivel. Intézményi ellátottságunk krónikusan hiányos állapotában pl. elképzelhetetlen, hogy a több mint 120 említett szerző