Irodalmi Szemle, 1994

1994/3 - IRODALMI PÁLYÁZAT 1993 - HOLBAY LÁSZLÓ: Angyalod ne legyen!

Irodalmi pályázat 1993

— Már megcsontosodlak az ujjaim, amikor jobb kézzel kezdtem billegetni a billentyűket. Épp azon töprenkedtem, hogy ideje volna bal kézzel is próbálgatni, amikor hirtelen elvitték a zongorát. így maradtam csak „zen” — ész nélkül.

— Jó, csak szellemeskedj! Nem csak az eszedre, hanem a lábadra is szükségem volna.

— Parancsolj! A tied. Melyiket választod?

— Értsd meg a helyzetemet! Fél év után ez az első alkalom, hogy hangszerhez juthatok. Csak úgy játszhatok, ha van, aki fújtat. Ez egy kis falusi orgona.

— Fújtatni, azt kiválóan tudok. Figyelj csak, hogy zihál a mellem. De szeretnélek szavadon fogni. Wagnert is ismered?

— Egyik kedvencem a sok közül.

— No jó, akkor játszunk. Ragyogó nap van ma, igazi pünkösdvasárnap.

— Hol van az már! Ebben tévedsz. Majd kölcsönadom a naptáramat.

— Pünkösd vasárnapja akkor van, amikor nekem tetszik. „Áldott szép pünkösdnek gyönyörű ideje.” Kezd visszatérni az életkedvem. Ehhez az ünnepi hangulathoz megfelelő zenét keresek. Lohengrin is lehet?

— Lehet, ha úgy kívánod.

— Akkor a második felvonás előjátékát választom. Kitörő boldogságú zene. Talán orgonán érvényesülne legjobban.

— Nagyszerű lesz. A pap remek ember, kottái is vannak, lehet, hogy éjszakára is ott-tart, sőt összehoz a szomszéd esperessel. Nála meg fújtatni sem kell.

— De milyen messze lehet a templom?

— Nincs messze. Vagy másfél kilométer. Innen nem láthatod a tornyát, mert mélyen a völgyben van.

— Lemenni oda? Amilyen erőben vagyok most, nekem ez három napig tartana. De ide a kapuig elkísérlek. Köszönöm, hogy rám gondoltál először.

— Te nem tudod, hogy örülnék neked. Legszívesebben a nyakamba ültetnélek, s úgy vinnélek le. De én is alig állok a lábamon.

— Cigarettáért bármelyik dohányos elkísér.

— ígérem, úgy játszom majd, hogy ide is felhallatsszon.

— Hallom én azt most, itt a fülemben. Csak menj, pajtás!

— Még egyet. Hallod? Az ebédhez borotválkozz meg! Nehogy azt mondja az a vadállat, hogy „majom” vagy, és nem enged a vályúhoz.

— Te meg ne törd el a billentyűket...amelyen erős vagy... Hé, várj csak! Gyere vissza! Hogy is hívjalak? Te, angyalod ne legyen! Nem mondtad meg a neved! Hogy tudlak majd megtalálni? Vagy végleg elnyelt a domb???