Irodalmi Szemle, 1994
1994/3 - IRODALMI PÁLYÁZAT 1993 - HOLBAY LÁSZLÓ: Angyalod ne legyen!
HOLBAY LÁSZLÓ Angyalod ne legyen! (Részlet a Reggeli Londonban című regényből) — Hé, ki ez, vagy mi ez? Hogy angyalod ne legyen! Hogy kerülsz a lábam alá? Még szerencse, hogy nincs a lábamon cipő. Nem tudtál továbbhúzódni, legalább a pajtáig? Tíz lépés az egész. — Nem...tudok... — Egy frászt. Ezt nekem ne mondd! Én is megtettem azt a nyavalyás őtven kilométert, de lehet, hogy hatvanöt is volt, ki számolta. Mi bajod? — ...erőm...nincsen...erőm... — A kutyafáját, micsoda aknavetős vagy?! Most ismertem meg a hangod. — ...félhalott...inkább... — No, gyere, kapaszkodj belém, itt nem maradhatsz. Kis híján levizeltelek, de bocsáss meg, itt kint olyan sötét van, hogy az anyját sem ismerné meg az ember. — ...négykézláb...csúsztam idáig...fel a dombra... — No, jól van, majd én viszlek. Most jut eszembe, hogy mi egyszer már összefutottunk, még Várpalotán. Épp ilyenkor, éjfél után, még az első napokban. Nagy eső esett, s elmosta a dombon az utat a vécékhez. Nem tudsz a nyakamba kapaszkodni? Mi ketten ott csúszkáltunk, ahogy te mondtad, „négykézláb”, egymást jól összema- szatolva... — ...az egyik klozetból a...másikba... — De itt legalább nincs bűz, egy ideig még. Itt az eresz alatt, mert belül úgysem férnél el, vagy ötvenen feküsznek egymás hegyén-hátán, itt talán nem vizelnek le, s ki fogod magad pihenni. De nem értem, miért nyöszörögsz ennyire? — Nem ettem semmit...egész nap... — Hogyhogy? Pedig egészen jó ebédet adtak az úton, még csodálkoztam is. — Hol? — Emlékszel a patakra? Ahol az a sok marha fogoly belefeküdt abba a zavaros vízbe? — Én is. — Pedig a másik oldalon egy csinos menyecske bögrével kínálta a vizet, s onnan egy fél kilométerre volt egy nyíl, ahol le kellett térni jobbra. — Nem volt...mi egyenesen jöttünk... — Nos, ott adták a kaját. Igazán sajnálhatod, mert jó „gemüse” volt. Várj csak, összekotrok egy kis szalmát, legalább a fejed alá. Csak volna valami harapnivalőm, de kinek van?! Ha jól kialszod magad, egészen másképp látsz majd mindent. Be is takarlak, ha akarod. Én is alig állok a lábamon. Majd holnap megnézlek. Aludj jól, pajtás! Irodalmi pályázat 1993
