Irodalmi Szemle, 1994

1994/3 - ZS. NAGY LAJOS: Álom egy színésznőről, írókról és egy macskáról a forró fejtetőn,

Versek Itt vagyok, ragyogok, mint a fekete szurok — válaszol Behemót, és félretaszít az útból... Most itt ülök a szobámban. Behemót természetesen elfoglalja a helyemet, és ő kérdez: — Figyelj ide, pajtás! — így, egyszerűen csak letegez —, szerinted érdemes volt a világra jönni? — Hah! üvöltök magamban egy jókorát, hátha ez a Macska itt nem is macska, hanem egykori szomszédom, a költő-filozófus néhai Bábi Tibor?! Ez is bölcselkedni akar, de állok elébe! — Mit gondolsz, túléljük a vadvirágokat ? — kérdi a Macska, alias Bábi, s én megint meghökkenek. — Miért kellene őket túlélnünk? — kérdem, s érzem, hogy ez a Macska-Bábi valahová ki akar lyukadni. — Képzeld el — mondja —, hogy te vagy a hóvirág, esetleg Leuconjum vemum, nincs benend semmi vágyakozás az öröklét irányában? — Őrökké élni? Marha jó volna! — A Macska-Bábi hatalmas lélegzetet vesz és talán kályhának néz, mert felugrik a fejem tetejére. — Most pedig azt csinálod, amit mondok, példának okáért nem halsz meg! Ez persze csak afféle negatív cselekvés, de ne félj, eljő a mi óránk is! — És a macska, alias Bábi-Behemót belekapaszkodik a hajamba, sőt fejem bőrébe, egyszóval a fejem tetejébe, és már nem is annyira Bábi ez, s nem is Bulgakov macskája, hanem inkább József Attiláé azon a bizonyos repedt kályhán, és idegesen kiabálja fülembe: „Ne hadd el magad, öregem!" Én meg azt fontolgatom, hogy milyen virágba, könyvbe vagy filmbe ébredjek föl, de inkább alszom tovább.

Next

/
Thumbnails
Contents