Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - GION NÁNDOR: Jegyzetek
CJI0N NÁNDOR Jegyzetek Két asszony meg egy lány Igazából úgy négyéves koromban eszméltem rá erre a világra, akkor, amikor előkapartak a föld alól, és körülöttem aggódó női arcokat láttam. Addigi életemről főleg mások elbeszéléseiből tudok, gyermeki gondtalansában éltem, majdnem boldogan, holott háború dúlt, de a háború még messze volt tőlünk. Aztán egyre közelebb jött, és elérkezett hozzánk. Frontvonalba kerültünk, két ellenséges hadsereg lövöldözött egymásra a fejünk fölött, és mindkét oldalról lövöldöztek ránk, mert mindkét oldalról ellenségnek véltek bennünket. Futóárkokban lapultunk, egy tüzérségi lövedék a közelünkben csapódott be, kivájta a földet, és engem a föld alá temetett. Erről is még jobbára mások elbeszéléseiből tudok, de arra már tisztán emlékszem, hogy kikapartak a föld alól, és nők hajoltak fölém, én meg még bömbölni sem tudtam igazán az ijedtségtől, mert a szám tele volt földdel, később sem sírtam, mert azt férfiatlannak tartottam a sok nő előtt. A háború szerencsére gyorsan elvonult és véget ért, s én rácsodálkozhattam egy békés világra. A házunkkal szemben békés temetők voltak. Német temető és zsidó temető. Ekkor már egyenként néztem meg őket. A német temetőben egy német asszony gondozta a sírokat. Őt nem gyűjtötték be a felszabadítók, mert ügyes magyar férje volt, aki összebarátkozott az új hatalommal, a német rokonok azonban gyűjtőtáborba kerültek, és nagyon úgy látszott, hogy éhen halnak ott, még mielőtt elküldenék őket Németországba. Az asszony időnként eltűnt a temetőből, esténként indult útnak nagy batyuval a hátán, és napokig nem láttuk. Később tudtam meg, hogy ilyenkor éjszaka besurrant a gyűjtőtáborba, enni adott rokonainak, és egyenként kiszöktette őket a szögesdrót mögül. Két regényt írtam erről az asszonyról. A regényeknek sikerük volt, több magyar nyelvű kiadást megértek, több idegen nyelvre lefordították őket, a német asszony elolvasta a regényeket, nem mondott semmit, lassan megöregedett, ráncos lett az arca, kihullottak a fogai, megromlott a látása és a hallása. Szemüveget vett magának a piacon, hogy tudjon olvasni, én felajánlottam, hogy csináltatok neki műfogsort, és veszek neki hallókészüléket. Mereven elutasított. Azt mondta, egy öregasszony úgy szép, ha fogatlan és süket egy kicsit. Egyszer budapesti tévések jöttek hozzám, portréfilmet készítettek rólam, a német asszonyt is szerepeltetni akarták. Ő beleegyezett, de a műfogsort akkor is visszautasította. Remekül viselkedett, okosan beszélt a kamerák előtt. A lilm bemutatása után több országból dicsérő leveleket kaptam, mindenki a fogatlan öregasszonyt dicsérte, engem jóformán meg sem említettek.
