Irodalmi Szemle, 1994

1994/12 - LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR: Versek

LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR

LÁZÁRY RENÉ SÁNDOR 1859. szeptember 17-én született Kolozsvárott. Latin és francia szakos tanár volt, kiváló romanista hírében állott, de ez nem bizonyított, mindenesetre hosszabb ideig hivatalnokként is működött. 1890-től főleg Marosvásárhelyen élt. A várossal szomszédos Marossárpatakon hunyt el 1927 októberében. Negyven verse még 1992 augusztusában került elő a marosvásárhelyi Molter-hagyatékból. A hirtelen, sőt: hihetetlen fölfedezést követő filológiai kutatómunka, illetve a nehéz és szövevényes életrajzi nyomozás eredményeképpen jó néhány eredeti Lázáry-levélre és elegyes följegyzésre bukkantunk a költő élettársának, későbbi özvegyének, Vajdaréthy Júliának mindeddig lappangó hagyatékában... Ám ugyanott további kilencvennégy költeményre, valamint Marullo Pazzi (késő reneszánsz költő és zeneszerző) tizenhét versének Lázáry általi fordítására avagy átköltésére akadtunk... A Lázáry-oeuvre immár teljesnek látszik, illetőleg (egyelőre) annak mutatkozik. Földolgozása folyamatban van.

Dr. Vajdaréthy Rábán szíves hozzájárulásával közzéteszi:

KOVÁCS ANDRÁS FERENC

A

Ártatlanságom édes éneke

Itt jártam én is, egymagam. Kopáran, mint a téli hold, Ki csak vonulgat táltos űrködökben,

Az érdesen tajtékzó éjszakákon át, ha elcsatangol —

Itt csellengtem én, s nem égett értem gyertya, régi csillag, Gyors üstökös se gyújtá lelkemért föl Léggé fagy ott an lángoló sörényét Süllyedt világ fölött, vak aetherekben.

Én valék csak itt, a Téka-kert s a Vártemplom körül, Vagy Szent György téri bódék bűvkörében Kerengtem én, bolyongtam émelyítő verkliszóra: Életművész kis artisták közé vegyültem el...

De számkivetve, mintha egy személyben Kásmír királya volnék, hindu herczeg,

Pandzsábi árny, önlelkem páriája.