Irodalmi Szemle, 1994

1994/11 - Dokumentumok Fogarassy Lászlóról - Válogatott bibliográfia

Dokumentumok Fogarassy Lászlóról

hanem meghívott a Jókai Cserkészcsapat szklenói táborába is. A Forrás című pozsonyi főiskolás lap is közölte írásomat.

Érettségi után rögtön állásba mentem, majd különbözeti érettségi vizsgálatot téve latin nyelvből és filozófiából beiratkoztam a pozsonyi egyetem jogtudományi karára. Ezt munkám mellett végeztem el úgy, hogy közben két évre megszakítottam tanulmányaimat. A doktori oklevelet 1950-ben szereztem meg. Négy év múlva megnősültem, házasságomból két fiam született.

Hogy publikálni kissé későn kezdtem, az nem egészen rajtam múlott. Volt idő, hogy csak prágai műszaki lapok közölték tőlem budapesti szakkönyvek szlovák nyelvű ismertetéseit, a pozsonyi Práca ban pedig rendszeresen végeztem levelezői munkát. A magyar lapok viszont, bármit küldtem nekik, akár Jedlik Ányosról, Dreyfusról, 1919-ről stb., stb., mindent visszautasítottak A jég akkor tört meg, amikor a budapesti Párttörténeti Intézet tanácsköztársasági emlékpályázatán 1959-ben két történelmi tanulmányommal második díjat nyertem. Ekkor azután nemcsak csehszlovákiai, hanem magyarországi folyóiratok és múzeumi évkönyvek is közölték írásaimat. 1965-ben a Jó- kai-jubileum alkalmával nyertem Komáromban megosztott irodalmi díjat, 1966-ban pedig a nemhivatásos történészek számára meghirdetett pályázaton száz résztvevő közül kaptam első díjat (ezen egy győri riválissal kellett megosztoznom). 1969-ben Károlyi Mihályné által kiírt történelmi pályázaton kaptam jutalmat. Valamennyi díjazott, illetve jutalmazott dolgozatom legalább részleteiben vagy rövidítve megjelent.

Témaköröm az 1918 utáni időszak, ezen belül is főleg a Magyar Tanácsköztársaság és burgenlandi kérdés. Rendhagyó módon publikáltam a szabadságharc és Pozsony középkori történetéből is. Szlovák nyelvű recenziókat és glosszákat is készítettem a Historický časopis és a Právny obzor részére, egy-egy történelmi tanulmányom szlovák, illetve német nyelven jelent meg. írtam azonkívül könyvtárosi szakmába vágó és jogi témájú cikket, útleírást, elbeszélést stb.

Fölvettek a Ki kicsoda? című lexikon második kiadásába, fölkértek az Akadémiai Kiadó Nagylexikonába szócikkek készítésére, meghívtak és részt vettem a burgenlandi kérdéssel kapcsolatos értekezés kandidátusi vitáján stb. Legtöbb írásom az Irodalmi Szemlében, utána pedig a Soproni Szemlében jelent meg, de Miskolcon is sokat közöltek tőlem (Borsodi Szemle, Herman Ottó Múzeum évkönyve).

Az értetlenség, közöny vagy rosszakarat szintén nem került el. Ezek közül csak egy kirívó példát akarok fölhozni: amikor Burgenland-monográfiám könyvbéli kiadásához találtam lektoráltatni hajlandó intézményt, a lektor konkrétan felsorolva egy csomó olyan tényanyag kihagyását követelte tőlem, amelyek a magyar félre nézve kedvezőek voltak. Az, ami a magyarokra nézve kedvezőtlen, dehonesztáló volt, az maradhatott. Ha teljesítettem volna a lektori ukázt, akkor az én könyvem dr. Victor Miltschinskyt túlszárnyaló osztrákpárti propagandakiadvánnyá laposodott volna. Ezt a pimasz követelést nem voltam hajlandó teljesíteni, de a kiadás is elmaradt. Az érem másik oldala: amikor ugyanerről a témáról Ausztriában publikáltam, az osztrákok nem szabtak nekem ilyen feltételeket. Objektívebbek voltak, mint a „magyar” lektor, és az én történetírói tárgyilagosságomat elismerték.

Történelmi kutatásaim kapcsán a történelmi események számos tanújával és szereplőjével váltottam levelet vagy személyesen beszéltem. Ezek közt hadd soroljam