Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - ANDOR CSABA: Ki írta Az ember tragédiáját?
Andor Csaba A levélnek már az első tárgyszerűnek látszó megállapítása is kételyt ébreszt az olvasóban, hiszen Bory Imre nevű személy Madách környezetében ismereteink szerint nem volt. Arról nem is szólva, hogy semmiféle Madách-fiúknak (sem Imrének és fivéreinek, sem fiának és unokaöccsének) nem volt ilyen családnevű nevelőjük; Madách Imre már elmúlt tizennyolc éves, amikor Bory László kezdte őt az ügyvédi vizsgákra felkészíteni. A levélíró további tévedések soráról tudósít (a Tragédia nem folytatásokban jelent meg, hanem rögtön „kis könyvalakban” stb.), s csaknem „természetszerűen” személyes sérelemről (a Harsányi Zsoltnak Madách-adatok okán vagy ürügyén írt levelek valósággal hemzsegnek a személyes sérelmektől). Érdekes azonban, hogy tudomása van egy Beöthy-tanulmányról, amely Madách szerzőségét firtatja; sajnos ennek megjelenési helyét sem ismerjük. Végül is egy apróságban mégiscsak igazat adhatunk Peterdy Máriának: „Hacsak egy lap kéziratot lehetne B - tól találni... ” Valóban, ha önmagában bizoynító ereje nincs is, egy eredeti Bory-kéz- irat alapján legalább arra a feltételes kérdésre választ remélhetünk: írhatta-e Bory a Tragédiát, létezett-e Madách környezetében olyan személy, akinek intellektuális és költői kvalitása alapján legalább elméletileg elképzelhető világirodalmi színvonalú mű megalkotása. A bolhák eredete A jelen tanulmány szerzője sokáig hiába kutatott Bory-kézirat után, végül is azonban sikerült megtalálnia ugyanazt a művet, sőt a műnek ugyanazt a kéziratos példányát, amelyről Palágyi Menyhért tett annak idején említést, amelyet tehát Bory László ajándékozott Madách Imrének 1856. december 24-én. A költemény elolvasása után kommentár nélkül is bárki meggyőződhet arról, hogy Palágyinak igaza volt: A bolhák eredete című munka nemcsak a Tragédia színvonalával nem mérhető, de még Madách közepes verseitől is jócskán elmarad. Közzétételének nincs is egyéb értelme, mint egy tévhit eloszlatása. (Persze szigorúan véve: az iménti megállapítás is tévhit, hiszen nincs az az érv, nincs az a tanulmány, amely egy tévhit eloszlatására képes lenne. De a téma iránt mélyebben érdeklődő, elfogulatlan olvasót azért remélhetőleg meggyőzi majd a mű közzététele.) A félbehajtott és füzetté fűzött papírlapok tartalmát betűhíven adom közre, az érthetőség kedvéért néhány lábjegyzettel kiegészítve. A vers egyébként javításokat nem tartalmazó, kéthasábosan tördelt tisztázat. Meghagytam a korabeli tipográfiai, részben a könyvnyomtatásban is alkalmazott megoldásokat. így az egyes részek a ma zenei (és számítástechnikai) jelként ismert „keresztekkel” vannak elválasztva egymástól, a végidézőjel az angolszász nyomdatechnikában használatos jel. Hosz- szabb, több verssorra terjedő részek idézőjelezése olykor úgy történt, hogy végjei használata nélkül minden egyes sor elején kitették a kezdő idézőjelet. Az egyes versszakokat szögletes zárójelbe tett sorszámmal láttam el. Itt jegyezném meg, hogy a kézirat semmiféle információt nem nyújt a szerzőről; föltehetően másoktól — pl. Madách Aladártól, Jeszenszky Danótól, Szontagh Páltól — értesülhetett Palágyi arról, hogy a mű szerzője Bory László volt. (Azon, hogy a pajzán mű szerzője nem
