Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - BOLEMANT LÁSZLÓ: megszólalsz, Nagy Palinak, hármat kettőt (versek)
megszólalsz a pillanat sercenései helyett meglehetősen lágy és hűvös hullámok csapkodnak a homloküregekben mire feltörhetne (hol van az még) szinte biztos hogy megfagy és a kívánt hangok a megtévesztésig hasonlóan (bűnöseknek) hatnak (csak hát) olyannyira világosan acélszínű a tekinteted amit ráadásul csak elképzelek (magamnak) hogy a (fel)törést megelőző mozdulatok mind szögletes árnyékot vetnek a felhőkre és a felhők alatt borongó épületekre s ahogy a kezek mozdulnak a belőlük hulló hógolyók színe a mélységet juttatja eszembe de a golyók is csak millió egyenes él felületét rántották magukra kongó haranggal borítják le az összeroppanó geometriák hangját BOLEMANT LÁSZLÓ
/
