Irodalmi Szemle, 1993
1993/11 - TÓTH LÁSZLÓ: Versek
Tóth László Dzsungel Makákó- árnyam hintáz a lámpafény liánjába kapaszkodva Tegnapi tegnapelőtti s még korábbi szavaim madarai rikongnak Bútorok könyvek kövér levelei közt motoz az éjszaka szele Papír tisztásán tüzet rakok: piros tintám lángja felcsap az égig Elfelejtett terveim vágyaim kígyói sziszegnek rám a fotelok bokrai mögül Holnapi álmaim holnaputáni szorongásaim serege les rám Az ágyam fölötti falipolc lombjai közül Manók: ruháim susorognak a szekrény odújában A szőnyeg rothadó avarjában lábnyomaim bogarai férgei nyüzsögnek Nagyot reccsen sánta székem ha verset írni ráülök S e reccsenésben saját hangjára ismer Az öreg isten