Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - ALENA JEŽKOVÁ: „... a nő: szédület (Interjú)”
ALENA JEžKOVÁ • Nem. A dolgok át nem élése. Malackodás az, ha valaki olyasmiket fényképez, mint ön, de... • Nem hisz benne. 9 Nem érzi át. • Ugyanaz. Az átélés és a hit ugyanazt jelenti. • Boldog ember ön? • Ne feledje: az egyik ember boldogsága egy másik ember boldogtalanságán alapszik. Voltam annyira tekintet nélküli, hogy mások kárára megpróbáltam boldog lenni, vagy ha úgy tetszik, a magam módján fényképezni. De az én boldogságomat — vagy inkább ideig-óráig tartó elégedettségemet — néhány felebarátom elégedetlensége és boldogtalansága kísérte. • Gyakran gondol erre? • Igen, nagyon gyakran, de nem változtathatok rajta. Életünk eleve meghatározott, Isten kezében van, s mi ezen nem változtathatunk. • Mi a véleménye a szerelemről? • Van egy saját meghatározásom, a többi csak pofázás, mellébeszélés. Szerelem? Ha képes vagy meghalni azért, akit vagy amit szeretsz. Lehet ez egy ország, mélyebb politikai meggyőződés, a saját gyermeked, s végül, ne adj'isten, a szeretőd. Csakhogy erre nagyon kevés ember képes. Az anyák s tán az apák többsége a saját gyerekükért. Néhányan megteszik a hazájukért, de ez ma már nem túl gyakori, legalábbis a világnak ezen a tájain... Egyébként azt hiszem, jobb definíciót a szelemre én már nem találok, de ebből az is következik, hogy én az asszonyaimat nem szerettem, mivel nem lettem volna képes értük feláldozni az életemet. A gyermekeimért megtenném. Az volna jó, ha az ember olyan nagy lenne, hogy a világ minden gyermekéért fel tudná áldozni az életét, nem csak a sajátjáért... • Egy barátom azt mondta, hogy ön már jó húsz éve állandóan egy és ugyanazt csinálja (fotózza). Úgy látszik, a képei nem nagyon változnak, de... változik-e ön? • Tudja, az ember a hatvanas éveiben már nehezebben fut egyik nő öléből a másikéba, nem könnyű már egy nőt eksztázisba ragadni, aztán világgá szaladni, ahogy valamikor tettem. Kissé bután fogalmazva — tisztán látom: fogy az erőm. • A lelkiereje is? • Az egyáltalán nem. Az akarat olyan tulajdonság, amelyre korosodva tesz szert az ember. Megöregedtem, de még mindig rögeszmésen hiszek abban, hogy a nő: szédület. Még mindig jólesik éjszaka felkelni az ágyból és sétálni egyet a hűvös esőben, vagy hirtelen elugrani Párizsba a szeretőmhöz, jóllehet igen drága a repülőjegy, és drágák a hotelszobák. De megteszem, mert úgy érzem, hogy meg kell tennem. Olyan dolgokat csinálok, amelyeket úgy érzem, meg kell tennem. Ugyanakkor megbánok mindent, bármit csinálok. Mégis újra és újra kísérletezek. A tökéletességet elérni lehetetlen, de megkísérelni: kötelességünk. Az interjút kivonatolta és fordította: Zs. Nagy Lajos
