Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés

Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés

helyi bizottságot alakíthatott volna. Ebből 1937 végéig csak 14 járási testület és kb. 200 helyi bizottság alakult meg. A szellemi veszteséget nem számítva, csak az anyagiakat: a magyarság közel 15 millió olyan illetéket fizetett az államnak, amelytől később mentes volt" (lásd: V. S.: A magyar közművelődés helyzete a visszatért Felvidéken. In: A visszatért Felvidék adattára I-II. Bp. 1939.).

1936 elején aztán a kultúrreferátus külön szövetséget (Magyar Közművelődési Szövetség) szervezett, amelynek az volt a feladata, hogy a magyar jkt-k és hb-k alapítását mindenhol propagálja és megszervezze. A régi és az új testületek és bizottságok működését sokszor megnehezítették azok a súrlódások, viszályok, melyek a különböző pártállású tagok közt alakultak ki. Voltak azonban olyan járási testületek is, amelyek a tagság belső ellentéteit, ellentéteit kiküszöbölve példamutató munkásságot fejtettek ki. így például a Lévai JTK

1936-37-ben olyan előadás-sorozatot rendezett és finanszírozott, amelyben képzett előadók (Berecz Kálmán, Borsody István, Duka-Zolyomi Norbert, Esterházy Lujza, Fizély Imre, Jócsik Lajos, Krammer Jenő, Ludwig Aurél, Révay István, Schubert Tódor, Vájlok Sándor, Varga Imre stb.) a kisebbségi magyarság helyzetéről és problémáiról értekeztek; ezt az előadás-sorozatot, illetve az előadott anyagból összeállított könyvet (Kisebbségi problémák 1937, Léva) úgy tekinthetjük, mint a kisebbségi életünk felmérésére irányuló kísérletet.

Az állam által kiépített hivatalos népművelési keretrendszernek a jkt-k és hb-k mellett volt még egy jelentős intétzménye: a közkönyvtár. A közkönyvtárak létesítését és fenntartását az 1919. évi 430. sz. törvény a városok és községek kötelességévé tette. E törvény

— melynek végrehajtására Szlovákiába és Kárpátalján csak 1925/26-ban került sor — a kisebbségek jogosultságát is pontosan körvonalazta: „A nemzeti kisebbségekkel bíró politikai községekben akkor, ha a kisebbség a legutóbbi népszámlálásnál legalább 400 személyt tett ki, illetőleg, ha a községben nyilvános kisebbségi iskola van, a kisebbség számára külön könyvtár vagy az általános könyvtáron belül külön kisebbségi osztály állítandó fel." A törvény a szórványmagyarság egy részének könyvtárügyét is megoldotta; ha a városban, községben a magyarság az összlakosságnak legalább 1/10 részét alkotta, akkor joga volt a vándorkönyvtárak használatára.

Az 1930. évi népszámlálás adatai alapján 727 város és község volt, amelyben magyar községi könyvtárat lehetett, illetve a törvény fogalmazása szerint: kellett felállítani. A magyar közkönyvtárak száma csak 1936-38-ban közelítette ezt az optimális helyzetet.

1926-ban még csak 550 magyar könyvtár volt 87 697 kötettel, 1935-ben pedig 634 könyvtár 138 981 kötettel. „Országos viszonylatban igen jók voltak a magyar kölcsönzési adatok— állapítja meg Vájlok Sándor. — A hétszázezernyi magyarság 1934-ben 342 780 kötetet, 1935-ben 348 118 kötetet váltott ki. Ez a szám csaknem elérte a szlovákság olvasási színvonalát, ahol pedig a könyvtárak száma majdnem ötszörösét teszi a magyarnak." (Vájlok Sándor: i. m.)