Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés
Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés Igen rossz volt a helyzet a magyar polgári iskolák terén, amelyek pedig a vidéki iparos és kereskedői rétegekben népszerűek és kívánatosak voltak. Az 1919. évi 189. sz. törvényt — mely kimondta, hogy ahol legalább 400 iskolaköteles gyermek látogatja a kisebbségi elemi iskolát, ott ilyen nyelvű polgári iskolát is kell létesíteni — Szlovákiában és Kárpátalján sohasem hajtották végre. A magyar nyelvű polgári iskolák csekély száma 1921-től 1938-ig nem változott. Az 1936/37-es tanévben Szlovákiában pontosan annyi volt, mint 1921/22-ben: 18, de a tanulók száma 3800-ról 5000-re emelkedett. Az olyan erősen magyar többségű helyeken, mint Dunaszerdahely, Galánta, Szene, Párkány, Tornaija, Rozsnyó, Szepsi stb. csak szlovák nyelvű polgári iskolák voltak. A 18 magyar polgári közül 7 volt állami, 3 községi és 8 felekezeti. Néhány helyen a szlovák (vagy német) polgáriban kisebb számban magyar osztályok is működtek. Kárpátalján egy önálló magyar polgári sem volt, de néhány ruszin polgáriban itt is létesületk magyar osztályok, s a harmincas évek közepén a számuk 30 volt, 988 tanulóval. 1935-ben a 233. sz. törvény a körzetesítés elrendelésével a kötelező népoktatást a polgári iskolákra is kiterjesztette. A járásokat körzetekre osztották, s minden körzetben legalább egy polgárinak kellett volna működnie, ahová az ötödik elemit elvégzett és a középiskolába nem jelentkezett tanulókat teljes számban bevonják. Csehországban — ahol a tanulók nagy része már az előző időszakban is kijárta a polgári iskolát — a törvényt mintaszerűen végrehajtották, s ezáltal ott az elemi iskolák zöme ötosztályossá redukálódott. A szlovák vidékeken is megindult a fokozatos átszervezés, de magyar viszonylatban 1938 őszéig egyetlen körzeti polgárit sem hoztak létre, s az iskolák száma ekkor is csak 18 volt. Ami a középiskolákat illeti, a csehszlovák iskolapolitika velük kapcsolatos első intézkedése szintén a nagyarányú nacionalizálás volt. A kivétel nélkül magyar nyelvű 46 gimnázium és 18 tanítóképző nagy részét azonnal szlovákká (Kárpátalján ruszinná) tették, de néhányban (Eperjesen, Rozsnyón, Munkácson, Ungváron) a meglévő magyar osztályok folyamatos lefutását is engedélyezték. Az 1926/27-es tanévben, amikor ezek a maradék magyar osztályok már elfogytak, a meghagyott magyar gimnáziumok száma nyolc volt. Közülük egy (a bencés szerzetesek által vezetett komáromi intézet) klasszikus gimnázium volt, hat reálgimnázium (Pozsonyban, Kassán, Ersekújvárott, Ipolyságon, Rimaszombatban és Beregszászon) és reform-reálgimnázium Losoncon. Öt intézet (a komáromi, pozsonyi, kassai, rimaszombati és ipolysági) önálló igazgatású volt, a többi pedig szlovák törzsintézetek magyar tagozata. Az 1933/34-es tanévben a magyar gimnáziumban tanuló diákok együttes száma 3959 volt, s ez a szám az egyes intézetek közt így oszlott meg: Pozsony: 631, Komárom: 624, Érsekújvár: 568, Ipolyság: 276, Losonc: 349, Rimaszombat: 306, Kassa: 646, Beregszász: 559. Ugyanakkor a napi tagozatos magyar tanítóképzősök száma 286 volt. A magyar tanítóképzés 1919 és 1924 között csak egy intézetben: az Orsolya-rendi apácák pozsonyi leányiskolájában folyt, s ott később beindult az óvónőképzés is. 1924 és 1927 között a pozsonyi szlovák állami tanítóképző mellett magyar abituriensi tanfolyamot szerveztek, 1927 szeptemberétől pedig magyar tagozatot nyitottak. így 1927-től két magyar tanítóképző működött, s azonkívül a gimnáziumokban érettségizettek számára továbbra is fenntartották a kurzusokat, s a szükségnek megfelelően engedélyezték az externista vizsgákat. A tanítóképzőkbe és az abituriensi kurzusra a felvétel többnyire igen korlátozott volt, s 1927 és 1932 között az állami tanítóképző magyar tagozatára csak minden második évben vettek fel tanulókat. 1935-ben Komáromban református tanítóképző létesült, s ugyanott 1938 szeptemberétől engedélyezték a katolikus tanító képző megnyitását is. A polgári iskolai szaktanítók magyar nyelvű képzése tanfolyamokon történt. Középiskolai szintű négy évfolyamos magyar kereskedelmi iskola csak kettő volt (Pozsonyban és Munkácson) felsőipari iskola egy (Kassán).
