Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - PEGAZUS '93 - A. SZABÓ LÁSZLÓ: (Egyelőre) középiskolás fokon...
A. SZABÓ LÁSZLÓ (Egyelőre) középiskolás fokon... A pragmatikus vezérlőelv, miszerint teret kell biztosítani a pályakezdő fiatal szerzőknek, Komáromban immár harmadízben talált termőtalajra, s úgy tűnik, végérvényesen hagyománnyá válik a Pegazus-találkozó, amely a szakmai értékelésen túl lehetőséget nyújt a tapasztalatcserére, beszélgetésekre, szórakozásra is. Az irodalmi pályázatok azonban nem váltják meg az írásbeliséget. Néha még a legjobb pályamunkák sem hoznak új színt, a győztesek sem maradnak jelen huzamosabb ideig az irodalomban. Mégis jóleső érzés látni, hogy mintegy ötven középiskolás korú fiatal komolyan érdeklődik az alkotás iránt. A mennyiség tehát mindenképpen örvendetes lehet. Ami pedig az írások színvonalát illeti: talán az a legszembetűnőbb tény, hogy ezúttal nem akadt olyan „szemtelenül" kimagasló tehetség, mint az első két évfolyam abszolút győztese, Csehy Zoltán. A pályázók jelentős része még csak keresgél, próbálkozik, kísérletezik. Szókincsüket és gondolkodásukat jelentősen befolyásolják a klisékből és megüresedett jelszavakból építkező (sajnálatos módon) divatos olvasmányok, filmek, zeneművek. Sokszor általánosságokat, közhelyeket fogalmaznak meg. S bár néhányukban működik az empirikus feljegyzés, az autentikus valóságformálás igénye is, esetenként mégsem az élet, hanem az olvasói tapasztalatai komplexumukat alkotó (gyakran csapnivaló) művek szolgálnak számukra irodalmi előképként. Látásmódjukat az egysíkúság jellemzi, műveik így értelemszerűen nem válnak többdimenzióssá. Sok esetben közelebb állnak a publicisztikához, mint a szépirodalomhoz. írásaikból hiányzik a miág „közvetlen" leírásának, megjelenítésének szimbolikus jelentéssel történő felruházása. Mindez persze életkoruknál fogva (részben vagy talán teljesen is) természetes. A művészet titkának felfedéséhez idő kell. Az ember nem tanulhatja meg, hogyan kell irodalmat „csinálni"; versek és regények nem gyárthatók. Rá kell jönni az ízére, érezni kell, mitől válik egy írásmű irodalmi, esztétikai értéket hordozó információvá. Az alkotás tehetség függvénye. Tehetségek minden kétséget kizáróan idén is voltak a PT-n, amelynek elsősorban stimulatív funkciójában van az értelme. Egy-két mű alapján ugyanis nehéz lenne megítélni, milyen jövő vár ezekre a fiatalokra. A „középiskolás" szint azonban mindenképp biztosíték lehet arra, hogy a legéletképesebbekről talán majd évek múltán is hallhatunk. A legjobbakat most is arról ismerhettük fel, hogy ők nem akarnak mindenáron írók-költők lenni, csupán némi mondanivalójuk volt... Őket elsősorban a jó témaválasztás, a mértéktartás, a természetes önkifejezés, a spontán és sajátos asszociációk jellemzik. És ha a jövőben képesek lesznek félretenni az első babérokat, türelmesen olvasnak-írnak tovább, az elmélyülés szándékával és igényével alkotják s utólagos műgonddal csiszolják mondataikat, soraikat, a PT jó ugródeszka lehet számukra. Bízzunk benne, hogy sikerül nekik, mert itt nem (csak) a részvétel a fontos, hanem önnön hiányosságaik legyőzése is... pegazus ’93
