Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - POLGÁR ANIKÓ: Betapasztódva
POLGÁR ANIKÓ Betapasztódva Ha forgolódom, könnyebben rám ragadnak. Nem akarnak kiszívni semmit. Nem próbálnak takarni sem. Nem kaparhatom le őket, mert nincs érintetlen testrészem. Az elöntés sikerült. A levegő megmozdulhatna, lelökne rólam egy cseppet, csak elkezdené. A szobában nem fúj a szél, nem viszi tovább, amit szeretnék kiköpni. A nyelvem sem tiszta, a nyálam, az ujjhegyeim, de észrevehetetlenek. A viszketés óraként jelentkezik a számon, mérgemben bizsergésnek hiszem. Nem szabad vakarni, mert így „szép". Érintetlen és betapasztódott. Nem tudom, véd-e a zsibbadás. Egy szúrás a homlokomba, a ragadós bőr mindent befogad. De az erekben bármi dobolhat, repedésre nem lehet számítani. Mégiscsak beléd kell ugomom, hogy lemosakodjak.
/
