Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - MILAN KUNDERA: Halhatatlanság

Halhatatlanság

gatókönyveket? Picasso pedig rajzfilmsorozatokat gyárt majd? Vagy ezek a nagy tehetségek mind visszavonulnak, eltávoznak, hogy úgy mondjam, a történelem kolostorába, csordultig tele kozmikus csalódással amiatt, hogy nem a megfelelő időben, hanem a saját korukon kívül, ama számlapon kívül születtek meg, amelynek idejére teremtettek? Elvetik alkalmatlan tehetségüket, miként Rimbaud tizenkilenc éves korában abbahagyta a versírást?

Természetesen ezekre a kérdésekre sincs válasz sem számomra, sem önök számára, sem Rubens számára. Megvoltak regényem Rubensében a nagy festő megvalósíthatatlan lehetőségei? Vagy nem volt semmilyen tehetsége? Azért hagyta abba a festést, mert nem volt hozzá elég ereje, vagy ellenkezőleg, a látnoki ereje miatt, amely előre látta a festészet hiábavalóságát? Magától értetődik, hogy gyakran gondolt Rimbaud-ra, s gondolatban hozzá hasonlította magát (jóllehet bátortalanul és ironikusan). Rimbaud nemcsak hogy radikálisan és sajnálat nélkül abbahagyta a versírást, hanem ez a tevékenység, amelyet később folytatott, a költészet megcsúfolása volt: állítólag Afrikában fegyver-, sőt rabszolgakereskedéssel foglalkozott. Az utóbbi állítás minden bizonnyal rágalmazó mendemonda, amely azonban hiperbolaként jól kifejezi azt az önpusztító erőszakot, szenvedélyt, dühöt, amely elválasztotta Rimbaud-t tulajdon művészi múltjától. S ha Rubenst hovatovább jobban vonzották a pénzügyek és a börze, az azért volt, mert ezt a tevékenységet (joggal vagy jogtalanul) a művészi pályáról szőtt álmainak ellentétjének tartotta. Amikor egy napon N. iskolatársa híres lett, Rubens eladta a képet, amelyet egykor ajándékba kapott tőle. Hála ennek, nemcsak hogy sok pénzre tett szert, hanem felfedezte jövendő megélhetésének módját is: jelenkori festők (akiket nem becsült) képeit fogja árulni a gazdagoknak (akiket megvetett).

A világon alighanem sokan szerzik kenyerüket képárusítással, és álmukban sem jut eszükbe, hogy foglalkozásukért restelkedjenek. Hát Velásquez, Vermeer, Rembrandt nem voltak-e szintén képkereskedők? Rubens persze tudja ezt. De ha képes is Rimbaud-hoz, a rabszolgakereskedőhöz hasonlítania magát, sohasem fogja magát a nagy festőkhöz, képkereskedőkhöz hasonlítani. Egy pillanatig sem kételkedik munkájának teljes haszontalanságában. Kezdetben ez szomorúsággal töltötte el, és erkölcstelenséggel vádolta magát. De aztán így szólt: mit jelent az, hogy hasznos? Minden idők hasznossági summája benne foglaltatik egy olyan világban, mint a mai. S ebből következik: semmi sem erkölcsösebb az ember hasznavehetetlenségénél.

8

Válása óta mintegy tizenkét év telt el, amikor eljött hozzá F. Elmondta, hogy nemrég meghívta őt látogatóba egy férfi, és előbb jó tíz percig megvárakoztatta a szalonban azzal az ürüggyel, hogy a szomszéd szobában egy fontos telefon- beszégetést kell befejeznie. A beszélgetést alighanem csak színlelte, hogy közben lehetővé tegye számára a dohányzóasztalon heverő pornográf lapok nézegetését.

F. a következő megjegyzéssel fejezte be mondanivalóját:

— Ha fiatalabb lettem volna, megkap. Ha tizenhét éves lettem volna. Ez ugyanis a legbolondosabb fantázia kora, amikor az ember semminek sem tud ellenállni...