Irodalmi Szemle, 1993

1993/9 - KRÓNIKA

A Madách Imre Irodalmi Díj 1992-ben

A Szlovák Irodalmi Alap Madách Imre-díját az 1992-es év legjobb szlovákiai magyar irodalmi alkotásáért és műfordításáért a bírálóbizottság javaslata alapján az Alap vezetősége az idén a következő szerzőknek ítélte oda:

FARNBAUER GÁBORNAK

Az ibolya illata című művéért,

ILLÉS ANNÁNAK és RÁCZ OLIVÉRNEK

Peter Karvaš Minifreskók című művének művészi tolmácsolásáért.

A bírálóbizottság tagjai voltak:

Andruška Peter Haugová Mila Tőzsér Árpád Turczel Lajos Zalabai Zsigmond

Az 1987-es rendszerváltást követő évek szegényesebb szlovákiai magyar irodalmi termése után az 1992-es év szinte bőségszaruja volt irodalmi értékeinknek. Míg például 1990-ben a bírálóbizottság csak 16 címből válogathatott, addig 1992-ben két kiadónk (a Kalligram és a Madách) mintegy 40 szépirodalmi művet küldött be az Irodalmi Alapnak elbírálásra. S még egy önmagáért beszélő adat: a két fő díjat nyert mű mellett a bíráló- bizottság 10 művet nívódíjjal jutalmazott.

A fő díjakkal értékelt két műről a bizottság vitájában elhangzott jelentéseket az alábbiakban közöljük.

Farnbauer Gábor: Az ibolya illata

(Kalligram, 1992)

Borges egyik prózaversében az Isten azt mondja Shakespeare-nek: „...álmom jelenéseinek egyike vagy te is, aki, mint én, mindenki vagy, s mint én, senki sem".

Farnbauer aforisztikus gondolatáradásában vergődve, bele kell nyugodnunk: valóban azzal az emberrel találkoztunk, aki „felhagyott magával", felhagyott hagyományos énjével („Ki itt belépsz, hagyj fel magaddal!" — hangzik el mindjárt Az ibolya illata elején a mű számtalan világirodalmi-művelődéstörténeti parafrázisainak egyike), hogy szereplői, a Gondolatok (például a Tökéletes Homeosztázis gondolata) és e szereplők tettei (a szavak) révén aztán mindenné váljék.

De ebben a folyamatban a szónak megkülönböztetett helye van. A szó itt az a valami, ami van, de létezéstelen, átlátszó, mint Nabokov furcsa, létezés nélküli figurái; a tulajkronika