Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - A MAGYAR IRODALOM AZ EZREDFORDULÓN - ZALABA ZSUZSA: A megfigyelt megfigyelő
A megfigyelt megfigyelő Beszélgetés KOVÁCS ISTVÁN performerrel és papírszobrásszal Nehéz olyan emberrel beszélgetni, aki pontosan tudja, miért választott olyan életformát, amilyet választott. Évek óta figyelem Kovács Istvánt. Akarva és akaratlanul. Az érsekújvári Stúdió érté fesztiválok egyik állandó résztvevője. Minden mozdulata egy-egy megdöbbentően pontos kép. Ő a megfigyelt és a megfigyelő. Átlát mindenkin és mindenen. Haját leborotválja. De az arca marad. A szúrós tekintete is. Már az első pillanatban mély benyomást tett rám. Kovács István performer és papírszobrász. A ruha teszi az embert. Feltéve, ha a ruha tészta, toll, fakéreg vagy zacskó. Meztelen teste így válik (ön)kifeje- zőeszközzé. így lesz az emberből szárny és fa, harsány és újvad élő szobor. A performance variációiról, a kísérletezésről és az útkeresésről az idei erté- fesztivál érsekújvári és pozsonyi helyszínein beszélgettünk. Mindent csak egyszer, egyetlenegyszer. Úgy gondolom. A performance esetében főleg. O Kovács István: Az elején én is így gondoltam. Egyszer. Később kiderült, hogy kétszer megvalósítani ugyanazt a témát még talán szükséges is — legalábbis nekem. Amit ki akarok fejezni, az egy előadásba talán bele sem férne. A tavalyi előadásomat — amikor madárként egy fészekben ültem — háromszor vagy négyszer adtam elő. □ — Azaz: Nézd, minőség kérdése az egész, és végül is minden előadás más. A pontos ismétlődést a környezet eleve kizárja. Minden hely változtat a történéseken. Persze inkább átszínezi, mint formálja őket, de már ez is sokat jelent. így marad meg az előadónak az az érzése, hogy csak egyszer csinálja meg ugyanazt a performance-t. Hogy vannak a performan- ce-ban a második és a harmadik alkalommal is olyan részek, amelyek hasonlítanak az elsőhöz, illetve egymáshoz, az teljesen természetes, sőt még ugyanazt az akciót két helyen megcsinálni sem elképzelhetetlen, főleg akkor, ha nem ragaszkodsz az előre felállított koncepcióhoz. □ O. K. De mi az, amin változtathatsz? A performance koncepcióján? A hangulatodon? Szóval önmagadon és az előadáson is egyszerre? O A hangulatomon is... biztosan... meg aztán a performance hangulatán is. Megcsinálod az utcán, és beleszólnak. Sok mindent megváltoztat az, ahogy röhögnek körülötted az emberek, mindenki jópofáskodni akar, poénokat találnak ki. Egy szűk terem megint más hangulatokkal bír, és az előadásokat is más hangulatúvá teszi. □ Figyelj! Ha meggyújtasz egy gyertyát, s közben nem fújod el, a gyertya elég. Ez csak egyszer történhet meg. Nem kétszer és nem háromszor. Nincs még egy lehetősége arra, hogy legközelebb majd az utcán vagy egy szűk teremben "más hangulattal" égjen el. Érted?
