Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - DUBA GYULA: A bölcselet csábítása
A bölcselet csábítása „az irodalom valósága" vonatkozásában éltek, az etikai szempontokat a szerző elhanyagolta, társadalmi aspektusokkal kevésbé törődött. Figyelmét az esztétikai szép, a formahűség és szerkezeti teljesség kérdésköre kötötte le. A prózaművek vizsgálata azonban most olyan szemléletre „kényszeríti", amely a művészet és valóság, irodalom és élet összefüggéseit is tükrözi. Amit a költészet vizsgálata közben Tőzsér csak módjával „objektivált", azt a próza szinte gondolkodásába „sulykolta": a társadalom- és embertudományok (történelem, szociológia, lélektan és etika) felismeréseit és szempontjait. A véletlen folytán első nagyvonalú prózaelemzését az én A macska fél az üvegtől című regényemen végezte. (Tőzsér után a továbbiakban röviden: A macska!) Grendel Lajos regény trilógiáját — Éleslövészet, Galeri, Áttételek — két évvel később szemrevételezte. Célszerűnek tűnik, hogy a két elemzést párhuzamosan vizsgálva kíséreljük meg megismerni Tőzsér prózaesztétikáját! A macskát Tőzsér — a mű felépítése és formajegyei alapján — műfajilag a novella és regény közé helyezi. Majd cselekménysíkjait és jellemábrázolását vizsgálja, s Forster regényelméletéből kiindulva főleg arra a kérdésre keresi a választ, hogy a mű hősei „kerek" vagy „zsugorított" jellemek-e? Fontosnak tartom, hogy vizsgálódásai mögött nem érzek prekoncepciót, csupán az általános prózaelméletre (E. M. Forster, Sükösd Mihály, Lukács György) támaszkodó hipotéziseket, melyeket aztán megvizsgál és bizonyít. Következtetéseit és ítéleteit magából a műből bontja ki! Grendel trilógiája esetében más módszert követ. Nem a művek formai vizsgálatával kezdi, hanem a szerző jelentkezését értékelő bevezető után a művek eszmei-világirodalmi mintáit keresi. Hozzáállása eleve filozófiai! Ezt részben Grendel munkáinak formaújdonságai indokolják , s még inkább erős gondolati töltésük, bölcseleti elemeik. A kritikusi élmény — szándék? — is különböző! Számára A macska „problematikus" mű, melynek nemcsak valós értékeit, hanem a reá tett hatását is tisztázni kívánja. Grendel trilógiája esetében az olvasói élmény zavartalan, a mű — az esztétikai értékét tekintve — problémátlan. Ezért bizonyos filozófiai prekoncepciót bizonyít általa. A kétféle módszer érdekes eltéréseket és izgalmas, ám időszerűségükben és mélységükben eltérő eszmefuttatásokat eredményez. A macska formai elemzését lélektani, sőt „mélylélektani" vizsgálódások követik, a Férfi és a Nő — a két főszereplő — jellemének és konfliktusának tanulmányozása érdekes összefüggések és eredeti etikai-bölcseleti igazságok feltárására és megfogalmazására késztetik a kritikust. A Férfi figurája — Tőzsér felfogásában — mind eredetiségében, mind lélektani gazdagságában korszerű és modellértékű, nemkülönben az a Nő — bár némileg halványabb, inkább csak a Férfi lélektani helyzeteit motiváló — alakja. Sajnálom, hogy a pontos lélektani analízis mellett nem fordított a kritikus több figyelmet arra a kérdésre, hogy a két főhős menynyiben terméke a kornak, a történelemnek. A Város mint a lét szimbóluma viszont kitűnő meglátás! Grendel trilógiájának tőzséri értékelése és társadalmi aktualizálása — mint említettem — filozófiai ihletésű. A művek „alaprajza meglepően emlékeztet Madách nagy művének alaprajzára", ám míg annak alapfilozófiája hegeli ihletésű, Grendel regényei Kierkegaard három életstádiumának — esztétika-etika-vallás — jegyé
