Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Az eggyé vált sok
CSELÉNYI LÁSZLÓ Elképesztő. Még ennél is elképesztőbb, hogy mindeme alapvető művek fordításai, kommentárjai, egy-két kivételtől eltekintve (Hénoch, Hérakleitosz, Tibeti misztériumok), mindmáig kiadatlanok. Minő gazdagok vagyunk! Tehát a történelemnek (s nem csak Hegel óta) megvan a maga szigorú dialektikája. Egyszer fenn, máskor lenn. Egyszer lenn, máskor fenn. Az is a dialektikához tartozik, hogy azok, akik annak idején fenn voltak, s Hamvast jégre tették, azok most kerültek jégre. Pedig hát Hamvasnak nem akármilyen ellenlábasai voltak (s ez már önmagában is bizonyítja jelentőségét a magyar kultúra utóbbi ötven-hatvan esztendejében). Hamvas Béla jégre tevője például annak idején nem volt más, mint maga Lukács György, aki maga is rövidesen követte Hamvast a jégen, hisz az első Lukács-vita már a negyvenes évek végén lezajlott, a második ötvenhat után, a harmadik meg most, a kommunizmus-marxizmus bukása után zajlik. így hát pillanatnyilag Lukács van alul, míg Hamvas, legalábbis a látszat szerint, másodvirágzását éli. Bizonyítéka ennek a Hénoch könyv is, amely aktualizálható gondolatai miatt óriási hatást gyakorolt a XIX. és a 'XX. század filozófusaira, szellemtudósaira. Merezskovszkij szerint ez egyenesen a világ legidőszerűbb könyve. Egyszer lenn, másszor fenn. Azt jelentené mindez, hogy az 1897-ben Eperjesen született s így centennáriuma felé közeledő Hamvas Béla életműve ma „fenn" van? Korántsem, sajnos. Hamvas ma is inkább „divat", mint szellemi energia. Ne feledjük, a Karnevált például Balassa Péter megkésett és elhibázott műnek minősítette. Pedig kitől várhatná Hamvas rehabilitációját, ha nem a posztmodem magyar hangadóitól. Mert a népi-nacionalista gyökerekre esküdő mai magyar hivatalos kultúrpolitikától aligha várhatja. így hát várnia kell még egynéhány évet, netán évtizedet, hogy kiderüljön, Hamvas Béla talán épp Lukács Györggyel (no meg Bibó Istvánnal, Németh Lászlóval) együtt századunk legnagyobb magyar gondolkodója.
