Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - LIBRESSZÓ
dekében próbált közbenjárni nála: "De mi baj, madame Grássli, hiszen a zsidó gyerekeket humánus módon, gázzal ölik meg..." O, hányszor hallottunk már a mérsékletről, a vallási és nemzeti érdekek humánus érvényesítéséről!... Nekem most már mindenkor Ludinné válasza jut eszembe, ha ilyesmi szóba kerül. Peter Andruška: Fambauer Gábor, a költő már korábbi alkotásaiban, a Próbaút című antológiában, de leginkább A hiány szorítása című kötetében, meditatív lírikusként mutatkozott be. Szerzői törekvését teljes mértékben Az ibolya illata címet viselő gondolatregényében fejtette ki. A könyv 41 látomásokat, víziókat, sejtéseket és elmélkedéskomplexumokat tartalmazó fejezetből áll, melyekben a szó külön élete zajlik. A szerző eme "epikamentes" prózájának a kiindulópontja akár az a megállapítás is lehetne, hogy "a gondolatok a szereplők és a szavak a tetteik". A szerző szabadon játszik a szavakkal, jelentésüket és ellenjelentésüket vizsgálja, szemantikai terheléspróbának veti alá a nyelvet, s közben saját alkotói belső világát is feltárja, bemutatja az indítékokat, melyek írásra kényszerítik, és szinte biológiai szükségletté teszik számára az irodalmi önkifejezést. Az időről beszél, nem saját életéről ír, hanem az írás az élete. Ha a szerző ilyen mértékben azonosul az írással, természetesen a lírikus, reflexív részek és az epikus elemek kombinációjával próbálkozik. Beszél és elgondolkodik, filozofál és megállapít, az embertől megszabadított gondolatokat vizsgálja, figyelmet szentel a gondolatok rabságában vergődő embernek, bemutatja a jó, rossz, szép és csúnya eszméket, s kimondja, hogy "a gondolkodás angyalok tánca, amolyan posztmodern balett". Fambauer az irodalmat metatevékeny- ségként értelmezi. A világot így csupán elképzelésekben ismerhetjük meg, s ez a tény is befolyásolja az író szavakkal végzett munkáját. A gondolatregényben az ember "haragszik" önmagára, miközben gondolatai egymásba szeretnek. Lényegesebb viszont az a szerzői megállapítás, hogy a világról alkotott gondolatok az embernek önmagáról alkotott gondolatai, s ebből is látható, hogy a világ értelme tulajdonképpen maga az ember. Fambauer az alkotómunkáról is elmélkedik. "Gondolatregényét" a gondolatokról szóló regényként is kezelhetnénk. Nem mondhatjuk, Hogy minden egyes részében egyformán értékes lenne, a belső értékbeli kiegyensúlyozatlanság minden bizonnyal a motívumok sokaságából és sokszínűségéből is adódik, mégis különleges és elgondolkodtató ez a könyv, amely rámutat a szó és az irodalom lehetőségeire. Peter Andruška: Az irodalomkritikus, irodalomtudós, esszéista Koncsol László hosszú évek óta foglalkozik Csallóköz történetével. A szerző ilyen irányú tevékenységét elsősorban életkörülményei motiválták, de minden bizonnyal közrejátszott az is, hogy szükségét érezte a hozzá közel álló regionális események irodalmi igényessé- gű feltárásának és feljegyzésének. A Kacsa, kacsa, boszorkány vagy! című könyvben található írások műfajilag nehezen behatárolhatók. Leginkább talán a "történelmi riportok" megjelölés lenne a találó, az igazsághoz legközelebb viszont akkor járnánk, ha tényirodalomról beszélnénk velük kapcsolatban. Hiszen Koncsol elbeszélésében az elsőrendű szerep a tényéké, na és persze részben a leírt események kalandszerűségéé. A könyv alcíme: Régi csallóközi bűnesetek, mégsem lenne szerencsés, ha a szerző által elmesélt történeteket csupán kalandos színezetű lektűrökként kezelnénk. S még akkor sem, ha bennük valóban bűnügyekről van szó, és a szerző kordokumentumokra, jegyzőkönyvekre támaszkodik. Koncsol természetesen szórakoztatni is akar, elsősorban mégis az emberi kapcsolatokról és az egyes társadalmak életmódjáról szóló
