Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - HAULITUSZ ANIKÓ: Meseelemek eredete
Meseelemek eredete szerint is az óriáslány kötőjébe szedi a szántó embert lovastul, s anyjától tudakolja, hogy mik lehetnek a kis csodabogarak. A finnek fönnmaradt hőskölteménye maga sem egyéb, mint az óriások korának dicsérete. Az óriásokról a legtöbb néphagyomány Erdélyben, jellegzetesen a székelység körében tartotta fönn magát. Hegyek, sziklák, völgyek létrejöttét tulajdonították nekik — ezek nevei is erről tanúskodnak. A mesék boszorkány gyermekének is tudják őket. A magyar hagyomány is hatalmasnak mondja nagyságukat, de leírásukban már hiányzanak a mítoszi vonások. A vogul mondák szerint földvárakban laknak az óriások, népmeséinkben pedig hatemeletes gyémántkastélyban vagy sarkon forgó aranyvárban. A mondák szerint az óriások dinasztiák, családdal bíró várurak, meséink ellenben közrendű (paraszt) óriásokról beszélnek, kik a mesehőssel megmérkőzés nélkül vagy annak utána szövetséget kötnek és társaságba lépnek. A néphit nem elégszik meg az óriások nagy testi erejével, hanem ezen felül még bűvös erőt is tulajdonít nekik, és mitológiai alakokká avatja őket, szemben a vasgyúrókkal és kőmorzsolókkal, akik a nyers erőn kívül egyébbel nem rendelkeznek. Az óriás bűvös fegyver nélkül nem ejthető el. Meséink tudnak bűvös szerszámokról (rézgyűrű, rozsdás lakat stb.), melyek birtokosa egy vagy két óriás fölött rendelkezik, akik kívánságára megjelennek, és gazdájuknak minden szeszélyes kívánságát egy pillanat alatt teljesítik. Az óriások elég hatalmasok voltak tehát arra, hogy jót-rosszat művelhessenek. S vajon e tekintetben csakugyan kettős hajlandóságot tulajdonított nekik az ősfelfogás? A hagyomány szerint: igen. Az óriásokról sok jót mondanak a mondák és a mesék. Jó családapák. Leányaik a mesében tündérek vagy királyleányok. Az óriásapának külön kedve telik leányában. Kedvéért, örömére minden kigondolhatót megtesz háza tájékán és távolabb, hogy az ölesnél sokkal magasabb kis lyánynak kedve teljék: fényes palotáját cifra aranybútorzattal ékesíti, szolgálatára nagy személyzetet tart, és ha akar, kocsiban tehet kirándulást. Az óriás nem embergyűlölő. Meséink legalábbis csupa olyan esetet említenek, mikor a hozzájuk bizodalommal közeledő emberfiát kegyelmükbe fogadják, annak szerencséje megvetésében tanáccsal és tettel közreműködnek. A Tündér Erzsébet mesében előforduló óriás nem csupán fiává fogadja a szerencsepróbára indult szolgalegényt, hanem meg is házasítja, s boldogulásának akadályait ő hárítja el. Szép Palkót nagyokat lépő óriásbarátja a maga vállán viszi szolgálatba a királyhoz, hol rá nagy küzdelmek árán úri élet vár. Az óriásokról persze rosszat is tud a néphagyomány. A finn Kalevafi például sziklával akarja az új vallás egyházát eltörölni. A mondák kősziklái egytől egyig gonoszság és égbekiáltó bűnök következtében lettek óriásemeberekből és - asszonyokból kővé. Szóval: volt az óriások közt jó is, rossz is.
