Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - HAULITUSZ ANIKÓ: Meseelemek eredete

Meseelemek eredete

2. ábra

A felvilág jelképezi a mennyet, itt találjuk a napot. Az e világ a földi halandók régiója. Az alvilágban (a világfa gyökereinél) tartózkodnak a hüllők — kígyók, békák, gyíkok. (2. ábra).

Ismert az a nézet is, miszerint a sámán a világfán jár-kel, s kapcsolatot teremt az istenekkel a felvilágban, de gyakran megfordul a hüllők birodalmában, az alvilágban is. Ebből kifolyólag a fel- és alvilág jellemző díszítménye a sámán felszerelésének — dobjának, amelyről sok minden leolvasható. (3. ábra)

"A tatárok megismerkedtek Elő-Ázsia népeinek vallási hagyományaival, melyek szerint a népek a napot, a holdat és az öt planétát (5 + 2 = 7) istenként tisztelték, és külön égi körökben (régiókban) helyezték el. "(Berze Nagy János: Az égigérő fa, Pécs 1958, 144—145. o.) E szerint a felfogás szerint az életfa

nem három, hanem hét ágú.

Ezt őrizte meg a "Tetejetlen" vagy "Égigérő fa" című népmese is, amikor a kiskanász hétszer vágja fejszéjét a fa oldalába, hét ágat talál rajta, mindegyiken egy-egy ország. Szólásunk is bizonyítja ezt. Rekkenő hőségkor azt szoktuk mondani: "Hét ágra süt a nap!" — azaz beragyogja a hét régiót meg a földet, sugaraival éltet mindenkit és mindent.

De van kilencágú életfa is, amelyben az öt planéta helyett hét csillag székel az első régióban (például a Göncöl- szekér).

Az életfa-világképet mint pogány kultuszi elképzelést a Biblia is megőrizte. Nem 3. ábra véletlen hát, hogy a pogány

Nabukodonozor írja le: "Látám, hogy imé, egy fa álla a fold közepette. Magassága az égig ért, és az egész föld széléig (a kerek ég aljáig) volt látható." (Dániel könyve 4:7-8) Ha meghúzzuk a két vonalat, egy keresztet (+) kapunk, vagyis az életfa jelét, amely egy körbe helyezve a napkereszt szimbóluma (©). A napkereszt függő