Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - ALABÁN FERENC: Az irodalom lehetőségei és gondjai
ALABÁN FERENC krízis megnyilvánulása. Ezt látni és tudatosítani kell, hogy ellenében jó közérzetet lehessen teremteni az egészségesen rétegeződő és közben egységesülő irodalomban. * * * S végül: a politikai rendszerváltás után eljött a szlovákiai magyar irodalom számára is a szabad alkotás ideje, ami az egészséges irodalmi vérkeringés egyik alapvető feltétele. Sokan úgy hitték, hogy ez a lehetőség nagy mennyiségű alkotói. energiát szabadít majd fel íróinkban, költőinkben, s nem utolsósorban kritikusainkban. A várt eredmény egyelőre nem született meg. A higgadtabban gondolkodók a lelkesedést már annak idején sem abszolutizálták, s ennek most nem is a gazdasági változások hozta hátterére gondolok (bár ez is meghatározó), hanem arra a közismert és talán látszólag túl egyszerű megállapításra, hogy a demokrácia és a szabadság nem azt jelenti, hogy azt csináljuk, ami tetszik, hanem elsősorban azt, hogy nem külső kényszer hatására, de saját elhatározásunkból azt fogjuk tenni, amit kell. Ennek az értelmezésnek az a végkövekeztetése, hogy a szabadság nemcsak cél, hanem eszköz is, így jelentősége és súlya eredményességének jelentőségével és súlyával lesz pontosan mérhető. Nem lehet a költőnek megszabni sem a témát, sem a verselési és a tálalási módot; a "tiszta művészet" nem lehet a szlovákiai magyarság érdeke, a közvetlen szolgálatot viszont nem tartjuk a művészet feladatának. Az író, költő és a kritikus szabadságáról akkor beszélhetünk, ha az nem hátrál meg a valóság által művészetének, elveinek, céljainak megvalósítása útjába áhított gátló nehézségek és akadályok előtt, így vagy úgy, ahogy tudja, leküzdi azokat, félelem és cinizmus nélkül vállalja helyzetét és elképzeléseinek megvalósítását. Ennek a magatartásformának a fokozatos megerősödése a biztosítéka irodalmunk teljes demokratizálódásának és várt továbbfejlődésének, az egészséges irodalmi élet kialakulásának, a szabadságra jellemző művek megszületésének.
