Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - TURCZI ÁRPÁD: Versek
TŐZSÉR ÁRPÁD Egy színikritikus küldetéstudata Dusza István Nézőtéri napló 1981—1990 című könyvéről A kritika "metaműfajának" (a műalkotás-tudatforma tudatának) az ideje mintha lejáróban volna. A kritikus ma, ha nem akar hagyományosnak látszani, a műalkotásról nem kritikát, hanem műalkotást ír. Illetve persze nem róla, hanem csak valahogyan vele kapcsolatban. Valahogy úgy, ahogy a posztmodern palimpszeszt van kapcsolatban a palimpszesztet ihlető művel. Vagy mint ahogy, mondjuk, Nádas Péter Nézőtér című könyvének meghatározhatatlan műfajú kis írásai vannak kapcsolatban azokkal a színházi előadásokkal, amelyek e kis írásokat a szerzőből kiváltották. S mindezt valószínűleg Dusza istván is tudja, s talán azért próbálta hagyományos színházi kritikáit utólagosan szépirodalmi s így nem hagyományos külső formába állítani: a Nézőtéri napló színházi napló látszatát keltő szabványos színibírálatok füzére. Mi teszi őket szabványossá, s miért nem válhatnak a szépirodalmi keret ellenére sem — mondjuk — palimpszesztté? A művészet-, irodalom- és színikritika olyan szempontból mindig is problematikus volt, hogy a kritikus-galamb bármikor megkaphatta a szerzőtől a mesebeli szarka riposztját: Ha tudod, csináld hát! S ezt a szarka-logikát a hermeneutika műértelmező szkepszisével megtámogatva valóban nagyon sok kritikustól megkérdezhetnénk, hogy vajon mi jogosítja föl a mindentudó-ítélkező alapállásra? Nos, Dusza kritikáit is a jobbantudásnak, sőt mindentudásnak az alapállása jellemzi. Dusza nem csak érzékeny és művelt néző (szerző), aki az előadás látványának élménye (vagy nem-élménye) fölött töpreng, sőt: benne az egyfajta kritikusi küldetéstudat szinte mindennek fölébe emelkedik. Ő úgy érzi, az a kutya kötelessége, hogy színházra tanítsa a színészt, rendezőt és nézőt. S ez a ha törik, ha szakad javító szándék teszi könyvét szabványossá, sőt anakronisztikussá. A könyv címe egyébként talán túlságosan szemszúróan majdnem azonos Nádas már említett könyvének címével. Ez persze lehet tudatos, sőt azt sem lehetne a szerzőnek hibájául felróni, ha a naplóműfaj ötletét is Nádas könyvéből merítette volna. (A Nádas-gyűjtemény utolsó írása Egy próbanapló utolsó
