Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - DR. BALLA ZOLTÁN: Új utak a fonetikában
Új utak a fonetikában masztó, stabilizáló az állásra utaló "sto" gyökével, a Zándzsa is távo/ság biztosító eszköz, a Zétra, Zánc, kötéZ viszont inkább az összekötés — colligálás — funkcióját jelzi Z-jével. De manapság annyisszor emlegetett emberi kiegyenesedésben is a kiemeZtség méZtóságát alapozhatja meg, s vele együtt az uraZmi elhivatás szimbolisztikáját, amelyet a jogar ősi jeZképében már-már eZfeZedni látszik az emberiség... Csupán e rövid, teljességre egyáltalán igényt nem tartó felsorolásból talán eléggé kitűnhet, hogy az egyes beszédhangok természetes akusztikai tisztázásai a nyelvi alakzatok legkülönfélébb nemeiben eligazítóan szerepelhetnek, vagyis ez egyszerű jelek nemcsak ragok, képzők, igekötők, hanem egyéb grammatikai alakulatokban is konstitutív-építő szerepet vállalhatnak, aminek következetes-adekoút felhasználása nélkül az emberi nyelv aligha végezheti el feladatát, de egyszerűbben és igénytelenebbül azt is mondhatnánk, hogy a térés világban való helyes orientálódását sem. Amire pedig a bioakusztika tanúsága szerint az állati létrendben is nélkülözhetetlen szükségesség mutatkozik... Ha az emberi értelem a nyelv legegyszerűbb alkotó elemeiben (fonémáiban) sem ragaszkodik az igazságnak adekvát követelményéhez, miként várhatnánk tőle eligazítást a nyelv összetettebb dikcióiban? Ha semmi más értéke nem is lenne pontosabb térés akusztikai meghatározásaimnak, mint csupán az, hogy segítségükkel nem csak az oszcillográf vetüléses nyelvét olvashatjuk ki, s ezen az alapon alkothatunk igazán adekvát értékű betűket a demokratikus műveltség eredményesebb terjesztésére, ez is elég lenne meglátásaink jelentőségének igazolására. De nem folytatom tovább fonetikai meglátásaim értékének részletesebb fejtegetését és perspektivikus lehetőségeinek taglalását. E helyett mintegy összefoglalásként a megszokott ábécé során felvonultatom a lehető legrövidebben, kimerítőbb részletezés nélkül, a beszédhangok természetes értékeit, amit bennük felfedtem a felvázolt utam végigjárásával, melynek programját az 1945-ben publikált munkámban felvázoltam Lesz-e kiút az általános kul- túrválságból címmel. Felsorolásomat azért végzem az ábécé megszokott vonalán, mert szerintem a magán- és mássalhangzók felosztásában is az alaki meghatározások a leglényegesebbek és áthidaló jellegűek. A magánhangzók csak a meghangosítási és hangmodulálási-lejtési lehetőségük tekintetében képezhetnek jogosan megkülönböztetett csoportosítást, ahogy ezt már Kempelen Farkas is megállapította. Felsorolásunkban a jelentéktelenebb egyéni, tájszólási vagy akár nemzeti kiejtési változatokra sem térünk ki, bár efféle árnyalati különbségeket is lehetne geometrikus módszerünkkel differenciáltabban meghatározni. Alapul a megszokott magyar kiejtési normát vesszük, ha már annyit emlegetik nyelvészeink és fonetikusaink ennek tisztaságát, határozottabban elszigetelhető hangegységeit. Következzék tehát az ábécé betűivel jelölt hangok pontosabb meghatározása organogenetikus megindokolás alapján.
