Irodalmi Szemle, 1993

1993/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - DR. BALLA ZOLTÁN: Új utak a fonetikában

Új utak a fonetikában

hang a derékszöges zár felszakításáé, az á hang pedig a síkszerű lapítottságé, és így tovább.

Ezeknek a meglátásoknak vagy, mondjuk, csak sejtelmeknek birtokában kerestem fel másnap magyar—francia szakos barátomat, hogy tőle kikölcsönözzem a már említett első fonetikai tárgyú könyveket. Ám ezekből a hangok természetesebb akusztikai meghatározásai és osztályozásai helyett a hangképzés mechanizmusának meglehetősen önkényesen felállított állványszerkezetét ismerhettem meg csupán. Mert ezek szerzői nemigen hangsúlyozták még Horger Antal későbbi Általános fonetikájának ama hiányosság-megállapítását, miszerint a hangszín, illetve a hangok alaki minősége meghatározására és osztályozására eddig (1929) még nem sikerült gyakorlatilag használható mértékegységet feltalálnia. (i.m. lo3. o.)

Az előbbiekben jelzett intuitív jellegű meglátásaim világosabbá és elfogadha- tóbbá válhatnak, ha néhány közismertebb közhasználatú beszédhangnak meghatározási hiányosságait konkrétabban is bemutatom. Teszem ezt azért, hogy a fonetikai kutatásokban járatosabbak is beláthassák az eddigi fonetikai meghatározások és osztályozások hiányosságait, valamint azt, hogy az általam felkínált meghatározások mennyivel pontosabb és szintetikusabb megfigyelésekre támaszkodnak, s akusztikailag is mennyivel eligazítóbb értékűek, pl. az oszcil- logramok értékelésében.

Legyen pedig ilyen komplexebb példánk első tárgya a g hangminősége, hogy ennek egyértelműbb, egyetemes értékű meghatározása kitűnhessék organoge- nezisének pontosabb megfigyeléseiből és szintetikusabb értékeléséből.

A g hangot a jelenlegi nyelvészeti gyakorlat iskolás tételei a torokban, illetve a garatban képzett zöngés zárhangként határozzák meg. Az értelemző szótár ezt írja róla: " a nyelv háta és a szájpadlás középső része között képzett zöngés mássalhangzó, zárhang; a k hang zöngés párja". Molnár József professzor Atlaszában ezeket olvashatjuk: "A szájpadlás hátulsó részén a nyelvhát hátulsó részével képzett felpattanó zárhang. A nyelv pereme és hátsó része érinti a szájpadlást. A nyelvcsap (uvula) zárja az orrüreg felé vezető utat." És e meghatározásokat állítólag képzésmechanizmusának pontos megfigyelése alapján nyújtják illetékeseink. De aki garatüregi képzésének viszonyairól pontosabb és plasztikusabb képet nem tud kialakítani, az aligha képes e hang kielégítő lényegi vagy alaki meghatározására. Mert nemcsak a zárkomplexum sajátosságáról nem alkothat tiszta képet, hanem a zöngének szerepét sem értékelheti helyesen, világosan. S bár a fonetika története során a g hang legkülönfélébb metaforikus vagy tudományos jellemzését próbálták adni a nyelv legkülönfélébb használói és művelői, egyértelműbb meghatározásához nem jutottak el mindmáig.

Mert ugyan mi a pontosabb különbség pl. az ugyancsak zárhangos, zöngés b vagy d és a g alaki meghatározásai között? Talán csak az, hogy pl. a b záija előbb jön létre az ajkak összetapasztásával, s a zárja mögötti tágasabb, öblösebb térség zöngés meghangosításával? Mielőtt az ajakzárból a szabadba kirobbanna? A g zárlata pedig csak mélyebben a garatüreg elzárásával s ennek meghanosí- tásával? Tudatosították-e kellőképpen azt az eddigi fonetikusok, hogy milyen alakú rezonáló üreg vagy üregek, a zöngés légáramnak milyen hatásával jönnek létre e hangok? A zöngés légáram nyomása a b esetében a szájüreg elülső lágy