Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - LYDIA MECHTENBERG: Bőröm festem, Valahol
szavaid a szél kiszáradt égbe szórja s ekéje is idegen neked mezítláb menj tovább szemben a nappal bátran a virág közepébe tövissel teleszúrt reszkető lábfejedre ne keress földi választ menj némán mosolyogva nyelveden máris a kehely csókja Utánam fordulsz a túloldalon karjaid felhők alatt szárnyaló nagy madarak felé feszül kőből rakott a fal a túloldalon és te- valaki aki távozik vagy meggypirosvirágú fa ki tudja
/
