Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - DOKUMENTUM - Dr. KISS LÁSZLÓ: A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai
A Komáromi Tudós Társaság orvos tagjai gyulást hagyja a természetre". Kazinczyt a két Sámuel doktor egybehangzó véleménye sem nyugtatja meg teljesen, s ezért amikor május 29-én Komáromba látogat, Nagy doktorral elviteti magát "Setth nevű orvoshoz, egy irtóztató magasságú s vastagságú emberhez". Séth doktor — aki Decsy említett évkönyve szerint 1794-től Komárom megye főorvosa — megerősítette kollégái véleményét, azaz Kazinczy könyökének "nem lelte semmi baját". Az eddig elmondottak alapján Nagy Sámuelt elsősorban az irodalomtörténet és a helytörténet tarthatja számon a századforduló jelesei közt. Nagy doktor nevét azonban tisztelettel ejti ki az orvostörténész is. Egyike volt ugyanis azon úttörőknek, akik a 19. század legelején meghonosították Magyarországon a himlő elleni oltást, a vakcinációt. Weszpréminek a himlőoltás hasznát bizonygató írásával kapcsolatban utaltunk rá, hogy az angol Jenner által bevezetett tehénhimlővel való oltás az 1970-es évek végén terjedt el a kontinensen. A 18. század első harmadától ismeretes volt a varioláció — ezt dicsérte Weszprémi — a már beteg ember himlőhólyagjaiból szerzett oltóanyaggal való oltás. Ezt az olykor súlyos mellékhatásokkal is járó módszert váltotta fel Jenner tehénhimlőt alkalmazó, szinte mellékhatásmentes módszere. Jenner módszerét már 1799-ben alkalmazták Bécsben — innen terjedt el a közeli városokba, 1901-ben Komáromban is. Komáromban elsőként Nagy Sámuel oltotta be saját gyermekeit 1801 nyarán. Erről a már többször említett Séth doktor ír egy 1801 végén kiadott német nyelvű vakcinációt propagáló könyvecskében. Séth könyvét nem volt szükség lefordítani, mert Nagy Sámuel szintén kiadott egy 15 oldalas füzetet. "A komáromi nép megvüágosítására" kiadott füzet címe: Az oltalmazó himlőről. Érdemes beleolvasnunk e kis füzetbe, hiszen nyelvezete valószínűleg az egykori Komáromi Tudós Társaság összejövetelein formálódott, csiszolódott: "Egy Nyavalyát festek előtökre Nemesek és Polgárok, egy idegen nyavalyát, de melly meg gyökeredzett már Hazánkban, sőt ugyan kebelünkbe fészkelte meg magát, s mintegy mérges vipera mar- dossa szemeink gyönyörűségeit, kedves gyermeinket. Ennek szemeit forrasztja; amannak füléből Zúgó malmot farag... hány emberekbe veti el ez a pestis, a következő súlyos nyavalyák termékeny magját? De akik ki verekednek is enyves kezei közül, égető tüzének billyegeit soká hordozzák testeken". Bizonyára e szenvedélyes hangú "felvilágosításnak" is köszönhető, hogy Nagy doktor már az első évben, 1801-ben több mint 300 gyermeket olthatott be s menthetett meg a haláltól, illetve a himlőhelyes elcsúfulástól. Négy orvos elődünkre emlékeztünk e rövid, teljességre nem törekedhető dolgozatban. Az orvosok részvételét a Komáromi Tudós Társaság munkájában mindmáig senki sem elemezte filológiai, történészi gonddal. Lelkes s odaadó helytörténészekre vár a feladat, hogy a két, maga korában híres és ismert komáromi orvos, Zay és Nagy életútjának, pályaképének hiányzó mozaikdarabjait felkutassa s a már meglévőkhöz odaillessze.
