Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - DUBA GYULA: Pádi Tibor tévedése
DUBA GYULA — Én is úgy vélem... — enyhült meg Gál, és észbe kapott —, sohasem jutott eszembe, hogy kulák lenne az apám. Azt hittem, gazda és paraszt. Mózesnek azonban kulák kell a falunak is kulák kell, Atagyarmata sem lehet meg kulúkok nélkül Sovány János nem elég, Nyíró Béla is kevés, apámnak is kuláknak kell lennie, hogy az osztályharc eredményes lehessen Az osztályharc bölcselete már gyökeret vert a falumban, de hívei épelméjúségéért nem tenném tűzbe a kezem' — Hagyd békén az osztály harcot — horkant fel a költő haragosan —, az osztály harc a leghatékonyabb fegyverünk. Vele vívjuk ki a forradalmi változásokat. Te csak hagyd az osztályharcot, ne becsméreld! Apád helyzetét meg kell vizsgálni, talán nem is osztályellenség 6, hanem bizonytalan és ingadozó középparaszt! — Bizony meglehet — ásított Gál és lerúgta cipőjét, látványosan alváshoz készülődött. —Magam is úgy vélem, testvér, hogy nem kulák! Dehát, ingadozik! — Elszunnyadhatsz ám.. — ajánlotta jólelkűen pihenj egyet, Gál! Meditálni készülődöm elszívok egy cigarettát, aztán majd verset írok. Verset költők az ingadozó középparasztról és megjelentetem a Szabad Hang első oldalán. Apádról írok verset, hogy nem bűnös, csak kételkedik. Úgy írom meg, hogy belépett a szövetkezetbe, becsületesen műveli a közöst, mégsem tud teljes szívvel az új rend mellé állni vérében él a régi világ, lelkében ott kísért a múlt A földéhség és a mohóság, nem tud dönteni Nem érezte még meg, hogy döntenie kell s a jövő mellé állni másképp nem tehet! Hajnalban ébredt Gál arra riadt fel hogy fázik. Ruhástul feküdt Pádi ágyán, betakaratlanul A csupasz negyvenes villanykörte bágyadtan szórta a fényt, álmos volt az is, s valószínűtlen a világ. Az éjszaka még tartotta magát. A költő zajosan ült a félrebillent korcs fotelben zakóját sem gombolta ki mellére hullott fejjel aludt Hangosan szuszogott, és néha vadul felhorkantott, mintha álmában viaskodna Az asztalon üres üvegek, egy pohár alján ujjnyi zavaros bor, teli hamuval Körülötte teleírt papírlapok hevernek. Üres gyufásdobozban sok-sok cigarettavég, a bőséges hamurétegben néhány csikk fuldoklik. A szobában savanyú hideg ül Gál eloltotta a villanyt és elaludt.
