Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - DUBA GYULA: Pádi Tibor tévedése
Pádi Libor tévedése A gumicsizmás lány vállat vont és elment. Szeme meg sem villant, egyetlen szót sem szólt. A tekintetében némi csodálkozás ugyan tükröződött, micsoda hebehurgya népség, maga sem tudja, mit akar! Hiába, költők... Pádi Libor a csodálatos teodolitról áttért a pelenkában járó, kisded kisebbségi irodalom gondjaira, boncolta a művészetek fő küldetését, és őszintén feltárta vajúdó bensőjének mély, filozofikus kételyeä. — Csínján bánjunk Isten kérdésében az ítéletekkel — fejtegette gond terhelten —, a transzcendenciák Janus-arcúak. Hiszünk Isten létében, vagy megtagadjuk azt, mindenképp felelőtlenül viselkedünk! Felelőtlenek vagyunk magunkkal szemben mert feltételezzük, hogy a kérdésre választ adhatunk. S amikor rádöbbenünk, hogy erre képtelenek vagyunk, mert a kérdésre nincs felelet, megsértődünk és lelkünk forrongásába beleza varodunk. Az a halandó pedig, aki a megfejtésbe belezavarodik, olyan, mint a kerge kos, önmaga körül jár körbe-körbe, közben esetlenül bólogat, szédülten ingatja magát, s a szeme könnyezik, bőven folyik a taknya, kergén szenvedő isten báránya. Nekem is volt ilyen korszakom Ismerem a kergeséget, nem jó dolog! Kamaszkoromban, amikor a vallás dogmái megragadtak és behálóztak a hit földöntúli pókhálószálai, hogy majdnem a papi pályát választottam jól éreztem magam Elhagytak a kételyek, kérdéseimre biztató válaszokat visszhangzott a mindenség, úgy véltem, a bizonyosságot birtokolom Erősnek éreztem magam Nyugalma megkötött, mint a vasbeton Látszólag tehát minden rendben volt, a dolgok mélyén a hit erői, felettük Isten akarata állt. Fehér bárányfelhők felett, aranyos trónuson ücsörgő, fehér szakáUü, jó öreg! Hiszek, tehát vagyok! Élek, tehát hiszek! Ha nem hinnék, nem élnék! Lám, a kör bezárult, a harmónia tökéletes. Valami mégis zavart! Olyan dolgokkal találkoztam, melyeket következetesen végiggondolva korlátokba ütköztem Rádöbbentem hogy a korlátokat a hit állítja körém, bekerít velük. A képzeletem azonban e konok, modern lázadó, nem csak a korlátokon bévüli dolgokkal foglalkozott, időnként szabad portyákra indult. Ilyenkor szembekerültem önmagammal Bensőmben idegen világok néztek farkasszemet egymás sál azt hittem, megbolondulok! — Vészhelyzet lehetett — mondta Gál az ágyon nyújtózva —, a diliház irányába vezető nyílegyenes út! — Jó koponya vagy, helyesen ítélsz, testvér! Mélyen átéled a dolgok lényegét. Vigyázz, pórul ne járj! Mert velem ez történt, összeroppantam lelkileg. Makrancos lélek lettem csalódásaitól felqjzott hisztéríka. Kezdetben szándékosan elkövettem Istennek nem tetsző dolgokat, mindenféle fertelmeket! Akarattal hazudtam megkívántam más feleségét! Aztán sűrűn és tiszteletlenül felemlegettem Isten nevét. A háború után olyan ínséges időszak is volt életemben, amikor lelkiismeret-furdalás nélkül loptam Enyves kézzel bűnöztem kéjjel kirúgtam az erkölcs hámjából, paráználkodtam. A tízparancsolat minden egyes tételét megtagadtam, minden rendelkezését megszegtem Haragban váltam el szüleimtől őse imet sem tiszteltem s ez a vétkem még ma is tart! Mégsem történt semmi!
